Miért érzek undort ha bele gondolok, hogy nekem is babát kell valaha nevelni, de tudom, hogy nem kell?

#11

Gondolom, te sem Magyarországon élsz. Itt azért is megszólnak, hogy hogyan lélegzel és miért pislogsz olyan gyakran.

Én is így voltam korábban. Utáltam a kisbabás képeket is. Nem szerettem a gyerekeket, nem tudtam mit kezdeni velük, de hát én is szinte még gyerek voltam, szóval nem csoda. Akkor jött az áttörés mikor két éve diákmunkán kisgyerekekre kellett vigyáznom. Annyira őszintén megszerettek, olyan jól éreztem magam velük. Majd a szomszédunkban született kisbaba, aki lassan 3 éves lesz. Őt egészen pici korától látom fejlődni. Szívesen vigyázok rá, játszok vele, beszélgetünk. Már igazi kiscsaj :D Most fog tavasszal kistesója születni, várom már. Én is nagyon vágynék mostanra kisbabára de sajnos nem vagyunk még semmilyen téren olyan helyzetben a barátommal hogy babát vállaljunk.

Nem tudom hány éves vagy, de lehet később változni fog ez a dolog benned is. A "kakis,pisis" dolog meg hozzá tartozik. De ha esetleg tényleg úgy döntesz, hogy nem vállalsz gyereket, az is a te döntésed. Senki nem szólhat bele,vagy ítélkezhet!

24N

Egy gyermek csoda és egy életreszóló kaland, ha normálisan állsz hozzá, szeretetben neveled fel őket. Ez az egyetlen egy dolog amit te alkotsz és a pároddal közösen. Ez marad meg belőled.

Igen. Sok a gond, de pozitívan kell hozzáállni.

de jó, hogy ezen az oldalon mindig vannak akik nem lusták kifejteni amit én is érzek a témához csak nem írom le..

most pl a mirőlszól..nagy pacsi..

Nem KELL! NEM KÖTELEZŐ.

Ennyi a válasz.

Nem KELL. Dehogy kell. Undort gondolom a pisi-kaki-bukás kombó az ami kiváltja belőled. Nem tudom hány éves vagy, gondolom még fiatalka azért, ez teljesen normális. :) Szerencsére ma már a nők dönthetnek arról hogy vállalnak-e gyermeket vagy sem. Ez így van rendjén. Ha te úgy érzed soha nem akarsz, akkor nem szülsz. Ilyen egyszerű. Ja, és ha jönnek a szokásos kérdések, és hüledezések annak hallatán hogy nem akarsz soha szülni, anyukaként mondom neked, ne hagyd magad, szólj vissza úgy ahogy neked szólt be valaki. Kevés dolgot utálok jobban mikor egyik nő megmondja a másiknak hogy szüléssel, gyerekneveléssel kapcsolatban mit KELL csinálni. Azt kell, amit az ember saját maga eldönt. És pont.

Arra a részre hogy az "emberek miért teszik ezt", nem lehet teljesen átadni a gyermeked létezésének boldogságát egy olyan embernek, aki soha nem akar gyereket. Ez olyan mint az előző válaszoló sóskafőzeléke. :)

De leírom, mert ez is szerepelt a kérdésedben. Én mindig is ellentettje voltam neked. 16 éves korom óta álmodoztam az anyaságról. Nem direkt, ez jött. Megláttam egy kisbabát és úgy éreztem hogy túlcsordul a szívem. Nyálas vagy sem, ezt éreztem. 2017-ben születtek meg a gyerekeim. Rrrrrrooohhhhhhadddtt nehéz. DE hiába sok a gond velük, ha személy szerint én mérlegre teszem az atvirrasztott éjszakai órákat, a hasfájásos 3 hónapot stb azzal szemben hogy ők az én kicsikéim, akik puszit adtak mielőtt járni tudtak volna, hogy mosoly reggel ha meglát (igen, full pisi pelenkában), random odabújik, ez nekem sokkal többet ér.

Akkor lennék a legboldogabb, ha minden gyermektelen és gyerekes ember hagyná a másikat élni úgy, ahogy nekik jó. :)