Most akkor én milyen ember vagyok valójában?
Teljesen szertágazó vagyok minden téren.
Öltözködésileg: nagyon tetszik az elegáns stílus. Szeretem ha picit tekintélytparancsolóbb a külsőm, és komolyabb a megjelenésem. Viszont olyankor, mikor elegáns ruhában vagyok, idősebbnek érzem magam, és kicsit elzártnak a "külvilágtól" a körülöttem lévő hétköznapi dolgoktól. Ilyenkor pedig arra gondolok, hogy a laza, hétköznapi stílusban akarok lenni és abban megjelenni.
Amikor pedig éppen a hétköznapi ruháimat hordom, akkor sokkal inkább az emberek között érzem magam bár csak egynek a sok közül. Tehát ilyenkor pedig arra gondolok, hogy milyen jó lenne ha elegánsabb stílusu ruhák lennének rajtam.
Emberek terén a barátaim is teljesen különbözőek: nagyon szeretek lógni a bulizósabb, szókimondóbb, lazább emberekkel és ugyanúgy viselkedni mint ők. Teljesen jól meg tudok velük lenni, mintha egy lennék közülük. Sokszor jó velük az időtöltés, és élvezni kicsit az életet. (egyébként velük sem dohányzom, nem iszom csak sörözök néha)
Azonban ilyenkor néha megszólal bennem valami, hogy jó lenne picit komolyabbnak lenni és komolyabb társasággal lógni, nehogy engem is ilyen tipikus cigizős, iszákos embernek nézzenek. (fontos megemlíteni, hogy ezek a gondolatok nem teszik tönkre az időtöltésem, csak pár gondolat erejéig jönnek fel bennem)
Viszont mikor komolyabb, elegánsabb társaságban vagyok akkor pedig túl komolynak érzem magam, szintén távol érzem magam a közönséges élettől, és azon gondolkodom, hogy milyen jó érzés a lazább társaságban lenni. (szintén nem teszi tönkre az időtöltésem ez a gondolat, csak pár másodpercig van jelen)
Nem tudom mennyire tartozik ide, de zenékből sem tudok olyan stílust mondani, amire rávágom, hogy a kedvencem. Ugyanúgy szeretem a rap-et, mulatóst, komolyzenét, death metalt, rockot, popot, technot stb...
Sokszor úgymond elveszettnek érzem magam, mert "mindent szeretek". Bevallom, az a legfőbb előnye, hogy nem unalmas az életem. Viszont az jöhet le rólam, hogy nincs egy stílus amit képviselek.
Nektek mi a véleményetek erről?
válasza:
válasza:Nekem olyan érzésem van, mintha pontosan az introvertált-extrovertált skála közepén helyezkednél el, ami miatt egyszer az egyik irányba hajlanál, aztán meg a másikba, mégsem tudnál semelyik táborba beilleszkedni, mert egyikhez sem állsz közelebb, mint a másikhoz. Biztosan nem vagy egyedül a problémával, kell lennie másoknak is, akik ilyen személyiségtípussal rendelkeznek.
De ez nem baj. Nem kell semmiféle "stílust" képviselned. Olyan ruhát hordasz, amihez éppen kedved van. Azzal lógsz, akivel épp jól esik. Olyan zenét hallgatsz, amilyen hangulatod van. Nem kell magadra erőltetned semmit, csakhogy egyetlen csoporthozz tartozhass.
Nem írtad a korodat, de a problémád alapján kamasznak gondolnának. Tizenévesen különösen szeretne majdnem mindenki valamilyen csoporthoz tartozni, hogy biztonságban érezze magát. Ilyenkor lesz a bagázs egyik része cigis, piás, bulizós, fűvel-fával dugós menőgyerek, akinek 20-30 "barátja" van. A másik része meg sorozatozós, rajzolgatós, feketében járós loner, aki 1-2 hasonszőrű barátjával van éjjel-nappal, amennyiben van neki.
Aztán az ember felnő, változik és rájön, hogy bár még mindig az egyik csoport felé húz a szíve, már közel sem olyan fontos szigorúan csak egy csoportba tartozni.
válasza:Nem igazán a stílus ami itt "aggasztó". Hanem, hogy nincs kifejlett (egyedi) személyiséged (amihez fog majd tartozni egy sajátos stílus). Ilyen ezos szavakkal élve: keresed még önmagadat.
Másik lehetőség: egy kaméleon vagy. Egyesülsz az adott környezettel (barátokkal, munkatársakkal, adott trenddel stb...), ha megváltozik, te is változol. Ez lehet tudatos vagy tudatallatti cselekvés, de mindenképp negatív jelentéssel bír. Vagy önmagadat véded, vagy most kerültél abba a szakaszba, hogy megkérdőjelezd önmagadat (hogy valójában is élvezed ezt amit csinálsz? Stb..) és innentől kezdve egyre tudatosabbá válik ez a cselekedet (azaz, hogy mennyire veszed fel a környezetedet). Nem rossz stratégia amit a kaméleon csinál: de nem tanácsos csak a környezetre hagyatkozni.
Az is egy opció, hogy telhetetlen vagy. Mindig más kell ami épp van, ha megvan akkor meg az ellentéte... Nehéz eset, mert az emberi természettel jár ez, hogy mindig akarunk vmit azon felül amink van, de kezelhető. Mivel nem tudod magadat sokszorozni, el kell fogadni amit épp választottál és megtanulni mellette kitartani.
Lehet az is, hogy szimplán egy vagy a rajjal inkább, mintsem, hogy külön vizeken evezz- amivel nincs gond, élvezhető is lehet (gondolom, mivel sokan csinálják), de ugye itt ebben a státuszban is vmelyest feladod önmagadat egy nagyobb egységért. Lehet mindenkinek ezt kéne tennie, és előrébb lennénk- de rossz hatással lenne az individuumra nézve.
Röviden: egyszerű vagy, átlagos..
De ahogy tartja a mondás: "boldogok a lelki szegények"
Szval jobb kérdés az, hogy milyen ember akarok lenni?
Ami még feljött: akaratgyengeség, önbizalomhiány, megfelelési kényszer (minél több dolgot csinálsz, annál biztosabb, hogy "megfelelsz" egy másik egyén "ízlésének"...)
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!