Miért nem érzek szomorúságot semmitől sem? 21/L

Mintha pontosan én írtam volna ki ezt a kérdést, csak azzal a különbséggel, hogy nem 21/L került volna a kérdés végére, hanem 21/F.

Annyi, hogy nálam régebb óta tart ez a dolog. Nálam pl. folyamatosan alakult ki úgy, hogy elkezdtem minden dologba az értelmet keresni.

Aztán rájöttem az idő során lassan, hogy ha beszólnak, vagy próbálnak megbántani, akkor teljesen felesleges és értelmetlen elkezdeni rágódni vagy idegeskedni rajta, mert tényleg semmi értelme. És ez így is van, én már csak kiröhögni tudom a beszólókat.

Viszont sajnos ez annak a rovására ment, hogy a jó dolgokat sem tudom pozitívan megélni. Tehát nekem az érzelmi skálám erősen a semlegesre korlátozódik.

Én szintén.

Még apám halálától se voltam képes különösebben szomorúnak lenni, nemhogy sírni.

Így nőttem fel, sosem sírtam, és sosem tudtak szándékosan megbántani.