Hogyan lehet megkuĺonboztetni a szomorusagot es a depressziot?

szomorúság - szomorú vagy és jó okod van rá, hogy szomorú legyél.

depresszió - szomorú vagy, pedig nincs rá különösebb okod, hogy szomorú legyél.

A depresszió nem feltétlenül szomorúság, lehet "csak" állandósult üresség érzés is. Nincs kedved semmihez, azok a dolgok, amik eddig örömmel töltöttek el, hidegen hagynak. Ha depressziós vagy, szomorú a rosszabb napjaidon vagy, a jobb napjaidon pedig üres és erőtlen, míg egy nem depressziós ember néha szomorú, de aztán túlteszi magát a dolgon, és visszatér a normális kerékvágásba.

Bár nem vagyok orvos, ne vedd készpénznek a szavam...

Ha depressziós vagy, az rányomja a bélyegét a napjaidra, hónapokig, évekig szürkeséget érzel. Ha örülsz akkor sem tudsz igazán örülni.

Én régen depressziós voltam. Mióta nem vagyok az, azóta gyakorlatilag olyan, mintha nem is tudnék igazán szomorú, lehangolt lenni. Időnként persze vannak rossz napjaim, perceim, de gyakorlatilag nem tudok már "haragban" lenni a világgal hanem felfedezem a szép és élvezhető részeit.

A szomorúság egy hangulat, a depresszió egy krónikus mentális betegség. A szomorúságnak sem kell feltétlenül különösebb magyarázata lenni, de vannak jobb és rosszabb időszakok, és ez természetes. A nem depressziós ember még a szomorú időszakában is lehet bizakodó, tudva azt, hogy ez az időszak elmúlik, előbb-utóbb túlteszi magát rajta, a depressziósra ez nem igazán jellemző. A depressziónál ahogy írták, szinte folyamatos lehangoltság van. A depressziónak egyébként LEHETNEK kiváltó vagy hajlamosító okai pl. valamilyen gyógyszer mellékhatása, pajzsmirigy rendellenesség, vitaminhiány, más mentális betegség, súlyos és tartós önértékelési zavar, tartós stressz, kilátástalanság... Depressziós ember nem igazán látja az élete értelmét, ha mégis, akkor az abban merül ki, hogy másvalaki vagy másvalamiért akar élni, de önmagát önmagáért méltatlannak tartja az életre.

Karizmatikus és proaktív emberek is lehetnek depressziósak, lásd Curchill példáját! Ő mindig akkor volt elemében, amikor szükség volt rá, a háború után visszaesett. A kudarcok, a vélt vagy valós sérelmek sokkal jobban megviselik, és sokkal gyakrabban, vagy szinte folyamatosan vannak öngyilkossági gondolataik.

Ha depresszióra gyanakszol, érdemes vérvétellel TSH-t nézni, fokozni a D és Bx vitaminokat lehetőleg természetes formában, több mozgás és napfény sem árt. Terápiás célnak pl. jó az állatmenhelyes önkéntes munka, bár hosszútávon ez csak pótcselekvés, az életed valódi értelme, problémáid megoldása pusztán ez nem lehet.

" problémáid megoldása pusztán ez nem lehet."

Ilyet ne jelentsünk már ki ex katedra, ha kérhetném.

Ha idézel, és konstruktívan kívánsz hozzászólni, akkor ne kontextusból kiragadva idézz, mert az nem korrekt. Ezért legalább így idézz tőlem:

"Terápiás célnak pl. jó az állatmenhelyes önkéntes munka, bár hosszútávon ez csak pótcselekvés, az életed valódi értelme, problémáid megoldása pusztán ez nem lehet."

Kifejtsem azt, hogy a depresszió kiváltó oka nagy valószínűséggel elég összetett, és nem valószínű, hogy a kutyasétáltatás hosszútávon megoldja az ember depresszióját kiváltó problémájának az okát, okait? Márpedig ha azok továbbra is fennállnak, akkor a depresszió újra bekövetkezhet, a "kutyasétáltatás" csak átmeneti tünetkezelő megoldás lehet.

Furcsa akár hogy is nézem én de szerintem igen csak nehéz rendre térni a fölött hogy mi is az mi igazán mélybe döntheti egy ember életét éveken át vagy akár csak pillanatok röptéig . Ha csak arra gondolok hogy az a rengeteg borzalom amit átélhetsz hirtelen vagy akár bárki , miért is ne lehetne valami felfoghatalan jónak a kezdete ami éppen még most látszik kitárulkózni elötted de még megérthetelen számodra. Akár ha csak a bibliai jézusra gondolok aki a szenvedései által teljesedett be és váltotta meg a világot és még szerencsélyére nem akadt akkor ember aki kikezelje őt depreszioval és megfossza életének útjától .Vagy ha más nem laikus ként szemlélve a Pszichiátriai diagnózisok tárházát úgy látom hogy diagnozisaik minduntalan álltalánosításokba fulladnak és nem képesek felvenni a versenyt az emberi sok színűséggel szinte végtelen személységek zömmével avval együtt hogy egyáltalán az embert nem mindig szeszélyes belső viharai készitik ki hanem ezen kivűl még rengeteg különféle hatás roncsolja nap mint nap ami aztán egy kaotikus ember számára megérthetelen akár csak a leterhelt Pszichiáterének , amikor egy tudomány az élet viharában áll. Aztán nem ritka az sem hogy az ember pusztán értetlenségei sokasága miatt szenved akkár amikor a napszámos esténként számot vett bajos élete állásáról és dörzsölödik vagy értelenkedik és azt meg vég kép kétlem hogy a pszichiáterek a gyógyszereikkel okosabbá tehetnék az embert , amikor nem csak a személységeket nem ismerjük ha nem még az annál valamivel egyszerübb agyi folyamatokat rádásul anyagi tudományaink jó részt kisérleti bizonyságra épül megfigyelések zömére te hát avval az abszurd gondolattal is élni kell hogy ha pl egy alma le esik a földre 100 szor nem biztos hogy 101 szer is le fog esni

csak azért mert 100 szor leesett vagy is az anyag ahogy sajnos én látom igen csak képlékeny és változékony önmagában is nem amikor még ismeretlen dolgokkal kisérletezünk .Mindenesetre csak annyit akartam mondani hogy én úgy gondolom nem érdemes Pszichiáterhez fordulni ha mégis legfeljebb pszichologushoz de nagyon sok rossz esetről halottam

Remélem segíthettem és a Legjobbakat üdv

Jut eszembe ha valakit érdekelne még itt egy link Schrödinger macskájáról ahol a kvantumfizika azon igen sebezhető tulajdonságát akarják bemutatni egy egyszerű elméleti kisérletben ami aztán annyira elterjedt hogy még nobel dijjal is jutalmazták a szerzőjét , hogy hogyan is értelmezhető az a helyzet amikor egy macskát bezárunk egy dobozba vagy már egy dobozban van de nem tudjuk róla hogy él vagy halott de bármely útón is megvizsgáljuk a macska meghal . A macska él vagy halott ? Ilyen helyzet lehet a kvantum fizikában egy photon egyszerre két helyen való léte .

Link : [link]

Vagy aki nem regisztrált : ==> Google search ==> Schrödinger macskája

Üdv