Mit tennétek ha valaki egyszerre jelentene boldogságot és szomorúságot az életetekben?

Hasonló helyzetben voltam, és sajnos el kellett engednem a lányt. Tudod, fiú-lány barátság csak addig létezik, ameddig mindkét fél szingli. Ha már bekavar valaki más, akkor vége.

Még az is elképzelhető, hogy eddig te voltál neki az első számú srác az életében, most viszont valaki fenekestül felforgatja az életét, főleg ha szerelmes. A szerelem vak, a szerelem barátságokat tesz tönkre. Nem csak a lányoknál van így. Egyik legjobb fiú barátom szintén így ,,vesztettem el", barátnője lett, és azóta ha havonta-kéthavonta összefutunk, akkor is csak nagyon kevés időre, mert várja haza a barátnője. Nagyon szar érzés, tudom. Főleg ha egy lányról van szó, akit szeretsz, ezt is tudom.

Még azt hozzátenném, lányokkal nem szabad barátkozni. Én is sokszor beleestem ebbe a hibába, már egy lánybarát sincs az életemben. Amint kapcsolatuk lesz, eltűnnek, hiába voltam én a legjobb barátjuk... Ha szerelmesek, kapnak egy legjobb barátot, aki testileg is kielégíti a szükségleteiket. Az ám aztán az igazi összhang...

Próbálj meg ismerkedni, kapcsolat céljából, ne barátkozás céljából, és akkor nagy szerencsével talán te is részese lehetsz az összhangnak.

Fel a fejjel, és kitartást!

Én tapasztalatból azt tudom mondani, hogy egy lánynak csak a pasija van, és kész. Te csak arra vagy jó, hogy szórakoztasd. Amolyan szamár, épp nincs kéznél a ló.

Ha bevallod a dolgot, onnantól kezdve semmi nem lesz ugyanolyan. Ő nem fogja tudni, hogy miként viszonyuljon hozzád. Simán el fog dobni téged. Ámbár lehet ez a megoldás. Egyrészt vége lesz, másrészt talán kiszeretsz belőle.

(1-es voltam)

Történt azóta valami veletek kérdező?

Hasonló, de kicsit más helyzetben vagyok. Van egy lány aki szintén hirtelen jött az életembe. Kapcsolatban volt egy külföldi sráccal, akivel nem ment minden jól, ezért gondoltam miért ne próbálnám meg. Amúgy is nehezen ismerkedek és nyílok meg, és ő közeledett hozzám inkább, igaz csak messengeren eleinte, de már akkor éreztem iránta valamit, vártam is hogy írjon mindig. Egyszer találkoztunk, akkor nem volt semmi, elég viharos volt a messenger kapcsolat is miattam, mert akartam őt, de sose mondtam ki teljesen nyíltan. De folyamatosan flörtöltünk és nyílt célozgatások is mentek végig hogy vágyunk a másikra. Utána szakítottak, elkezdtünk kavarni, de akkor is mondta minden alkalomnál hogy kár volt stb csak jó velem lenni addig se gondol a volt faszijára, aki időközbe megkereste hogy próbálják meg újra.. Ekkor se mondtam ki nyíltan h mit érzek, csak találkoztam vele még így is párszor, hogy tudtam hogy visszamegy hozzá, mert öröm volt minden vele töltött pillanat és nem akartam ezt a kevesen is elrontani. Sajnos ilyen a természetünk, hogy nehezen nézünk szembe a tényekkel és a nyilvánvalóval, ha érzelmek is bekavarnak. Közben beszéltünk sokat rólunk, hogy nem tudna most engem szeretni így hogy még mást szeret még stb. Idén is többé kevésbé folyamatosan kapcsolatban voltunk, viszont már nem személyesen, miközben tudtam hogy nem halad sehova, és el is mondta hogy szar a kapcsolata és nem lesz olyan mint régen, de ettől függetlenül nem fogja meggondolni magét velem kapcsolatban, mert nem érezte azt amit kellett volna velem(tehát csak jó volt foglalkoztam vele). De képtelen voltam elengedni ezt a keveset is ami maradt, tehát kb hogy barátként kezel. Nincsenek már együtt, most nemrég találkoztunk egy hétvégi iszogatás kapcsán, kavarhattunk is volna, de megálltam, mert nem akartam hogy rosszabb legyen csak, hogy én odavagyok érte, másnap meg azt mondja hogy ez kár volt megint. Csak megőrít a tudat, valójában hogy sose az volt a gond hogy mást szeret, egyszerűen én nem voltam elég neki. És ezt most el kell fogadnom és elengednem, de annyira nagyon nehéz és nem is akarom megtenni pedig tudom hogy ez a helyes döntés, de nem megy, belegondolni is rossz hogy ennek is vége lesz, mert így még benne van a hit és a lehetőség hogy összejön egyszer, de fel kell ébrednem de nem bírok. Szörnyű.

Fogunk találkozni valamikor, hogy beszéljünk, és el fogok mondani mindent őszintén és kész, akkor talán le tudom zárni, de így nem. Mert ezt kell tennem. Ki kell törölnöm az életemből teljesen. Mielőtt kavar vagy összejön valaki mással, mint a Te esetedben kérdező, én ezt nem tudnám elviselni, hogy kevés voltam.

De szívesen fogadok el tanácsokat vagy észrevételeket ezzel kapcsolatba, ki mit csinálna? Tudom mi a jó döntés, de nem akarom, hogy fájjon.

Előző vagyok.

Annyit még hozzátennék, hogy tiszában vagyok vele teljesen, hogy alárendeltem magam kb, (párszor dobáltuk a szerepeket ide-oda, hogy ki is akarja ezt, de többségébe én rendeltem alá magam) mert ez a kevés is amit kaptam maga volt a csoda. És ebben pont ez a legszörnyűbb, hogy tiszában voltam/vagyok ezzel, és mégis. Önértékelés/önbecsülésből nem állok jól, ezzel is tisztában vagyok.

Viszont az egészet azért kezdtem el, mert végre találtam valamit ami tényleg érdekel és amiért küzdhetek és már az elejétől kezdve úgy éreztem, hogy élek. És ez mindent megért. Kiléptem a komfortzónámból teljesen, mert volt miért és elképesztő volt.

És most annyira félek ettől is, hogy visszazuhanok a semmibe ahol voltam, ha minden kapcsolatot megszakítok végleg és lezárom. Csak így nem lehet küzdeni érte, hogy nem hagyja. Nem látok most semmi más pozítívat sajnos. És ezzel is tisztában vagyok, hogy ez nem egészséges, hogy egy lány miatt érzem, hogy értelme is van életnek, pedig mosz először éreztem életembe úgy igazán, hogy tényleg élek.

Véleményeket nagyon megköszönném, persze az értelmesekre gondolok.