Valóban szégyellnem kéne magam emiatt?

Közös döntés volt a párommal, hogy otthon maradok (azaz nem megyek el 8-10 órába dolgozni), ameddig elvégzem az alapszakot az egyetemen.

Korábban dolgoztam mindenféle képzettséget nem igénylő munkakörben (mert nem volt esélyem se tanulni), illetve suli mellett is részmunkaidőztem az első 2 szemeszterben.

Most már csak alkalmilag járok dolgozni, ha sikerül kifognom valami diákmunkát, de ez nincs heti rendszerességgel.

Nem szórom két kézzel a pénzét (lenne mit bőven), de még így is sokaktól hallom vissza (meg itt az oldalon is írják), hogy mekkora szégyen, ők soha nem állnának be kitartott krvának.

Ha lenne levelezőn a szak, amit csinálok, nem lenne kérdés, hogy átmenjek, de nincs. A lakást rendben tartom mintha háztartásbeli lennék (hisz bevételem nincs), csak annyi, hogy nem otthon vagyok napközben, hanem iskolában.