Valóban jobb volt az élet a 1960-1970-es években?
Nagyon érdekel ez az időszak, sok magyar regényt olvastam, ami ebben a korszakban játszódik, és nagyon megfogott ennek az időszaknak a hangulata.
Anyukám is sokat mesélt a gyerek-, ill fiatal koráról (70-es évek), és szerinte sokkal jobb volt akkoriban, mint most, hiába lehet most kapni rengeteg mindent, elérhetők olyan dolgok is, amik korábban nem.
Ami nekem nagyon szimpatikus, hogy akkoriban többnyire varrták/varratták a ruhákat, és nem volt ekkora a társadalmi nyomás arra vonatkozóan, hogy folyton venni, vásárolni, fogyasztani kell, mint manapság.
Most kb minden boltban, termékektől függetlenül leszakad a polc, mindenből kapható 660 féle fajta.
Emlékszem, anyu sokszor mesélte, hogy milyen különlegesnek számított, ha valamikor külföldről (Lengyelország, Csehország) kapott ajándékba valami kozmetikumot, amit otthon nem lehetett kapni, vagy hogy az első fizetéséből vett egy karórát.
Illetve szerinte akkoriban sokkal nyugodtabbak voltak a mindennapok.
Illetve nagyon szeretem Budapestet, szerintem ott valahogy megvan ez a régi hangulat. Vagyis, amilyen lehetett akkoriban, ugyanis én csak a ´90-es években születtem.
(Nem Pesten élek, lehet, ezért látom így)
"nem volt ekkora a társadalmi nyomás arra vonatkozóan, hogy folyton venni, vásárolni, fogyasztani kell, mint manapság."
Nekem most sem tűnik fel, hogy ilyesmi lenne.
Kolompár Achillesz
Szerinted ezektől feltétlen rosszabb volt?
----
Én is nagy nyomást érzek ma.
Egyrészt igen, hogy fogyassz és fogyassz.
Másrészt ELVILEG mindenféle lehetőség van, szerethető munkahelyre, jó fizetésre, utazásra és arra, hogy sokmindent vegyél abból, amit keresel.
Gyakorlatilag az életed arra megy el, hogy hajkurászod a "lehetőségeket", persze a többség ezeket sose éri el.
Már nem vagy boldog azzal, ami van, nem próbálod abban megtalálni a jót, hanem hajkurászod a talán létező talán rózsaszín ködöt.
Én például fiatal vagyok, de energiám semmi, nem pezsgek, nem vagyok szerelmes, nem vagyok erős és nem vagyok szép. Hanem belém ültették, hogy törtess, tegyél magadért, amíg nincs félretett pénz meg szerethető munkahely meg nemtudommilyen lehetőségek, addig törtess...
Hát én törtetek. Nem tudom, mi lesz a vége, pszichiátria, leütök valakit az utcán a frusztráció miatt, rák vagy jobb (rosszabb?) esetben megöregszem és a halálos ágyamon visszatekintve leszek elégedetlen.
Szóval, kérdező, egyetértek.
Amúgy az ember sokszor pont a kevésből tud sokat kihozni, vagy ha rossz helyzetben van, akkor tud boldog lenni; a szegényebbek a boldogabbak; a szupernormális ingerek meg azt érik el, hogy semmit se tarts elegendőnek...
"Pesten megvan ahangulat"-Jah, hát igen, mert gyakorlatilag a 70-es évek óta stagnál.Mintha ebben az országban megállt volna az idő, csak nem a jó értelemben.
Nos, én a 70-80-as években voltam gyerek, nyilván gyerek fejjel más, de amikre én emlékszem: Nem volt ekkora szakadék az emberek között.Nem voltak milliárdosok és ezrével hajléktalanok.A legtöbb ember átlag szinten élt, de nem voltak létfenntartási, filléres problémák.Amire kellett, jutott.Ebbe beletartozott az évi egy-két rendes üdülés is.Itthon, vagy szomszédos országban.(Nekünk a rendszerváltás óta csak egynapos kirándulásokra tellik :/).Az emberek nem voltak így kizsigerelve semmilyen értelemben sem, kedvesek, vidámak, nyugodtak voltak.Munka után még volt erőnk, kedvünk elmenni a barátokhoz, szomszédokhoz.Akkor ugrottunk be étterembe, amikor kedvünk tartotta.Nem jelentett anyagi gondot.Tévé ugyan volt, de nem az volt a fő szorakozás, jobban szerettük a társas, baráti elfoglaltságokat.Ruhák...Nos, nekem a70-80-as évek divatja valahogy nem igazán jött be.Leginkább akonfekciót viselték az emberek, ami hát nem valami mutatós...Viszont a termékek nagyon jó minőségűek, mondhatni elnyűhetetlenek voltak, mind acipők, meg aruhák is.Nekem van anyuról olyan pólóm, ami már öregebb mint én, (44 felett van már a kora), rengeteget használom amai napig és még semmi baja! Meg van egy csizmám, amit a 80-as évek óta hordok, mert kényelmes, meg semmi baja úgyhogy időnként még felveszem, nos a sarka még alig kopott meg és egyszer sem ázott be a kb 30 év alatt.(Nem gumicsizma).Ha különlegesebbet akartunk, varrtunk, vagy varrattunk ruhát, akkor még nagyon olcsó volt aruha anyag és a varratás is.De mivel nem volt ennyi kütyű, meg fészbúk, a lányok ha unatkoztak, megtanultak kötni, varrni, hímezni.Igen hasznos dolog ez is és szórakoztató.
Kaja? Hát azért már akkoriban is volt választék bőségesen.sok olyan márka, élelmiszer létezik ma is, ami már akkor is volt a boltokban, de silányodott aminősége.Eleinte ez bizony feltűnt, de sajnos megszoktuk.
Felnőttként azt hiszem, ha könnyebb is volt bizonyos szempontból, azért az az időszak sem volt felhőtlen.Akkor is kuss volt, csak más formában...
Ja igen, és nem volt ez az idegtépő társadalmi elvárás, hogy huszonéves korodra legyel külön lakásod, kocsid, családod, diplomád, jól fizető állásod, külsőleg legyél fitt, tökéletes, pörgős, máskülönben egy semmirekellő vagy.
Nem volt ez afajta nyomás az embereken.Elégedettebbek voltunk azzal, ami van.A kapcsolatok pedig nem elsősorban érdekből köttettek, mint manapság.
Jobb volt.
Még a 80-as években is elmehetett a 4-5 éves gyerek is egyedül a sarki boltba. Ma el nem engedném egyedül. Mert mindenki csak magával törődik manapság, ha leejtene valamit, átnéznének rajta. De régen a szomszédság kb tudta, hogy melyik gyerek hova tartozik.
És már az iskolabuszt is be kell vezetni, már az iskolába se mehet el a gyerek maga, mert annyira mások az iskolák.
8-as! Miért is ér kevesebbet a biztonsági őr, vagy egyéb szakmunkás, mint a mérnök????!!
Csak mert kevesebb iskolája van? Akkor már a munkája sem fontos, igaz?!Nyugodtan tengődhet éhbérért, az agyoniskolázott bal f aszok szerint.
Jó, engem nem zavar, ha amérnök és egyébb diplomás félmilliókat vagy többet keres, de igenis járna az alacsonyabb végzettségű dolgozóknak is olyan mértékű fizetés, amiből JÓL élhetnek! És az nem minimálbér szintjén van.Mert ők is keményen megdolgoznak.
Nos, a hozzád hasonló beállítottságú majmok miatt (is) alakult ki az, hogy nézzük és ne fizessük meg a szakmunkásokat! Mára odáig jutottunk, hogy lassan tényleg csak a selejtje megy szakmunkásnak vagy még az se.Akinek meg szakképzettsége van, szintén külföldre menekül, és ott hegesztőként, takarítóként is simán megkeres 500-800 ezret!! Ők is megérdemlik.
Szerinted egy mestesrfodrász, cukrász, stb hül ye?! Ahhoz nem kell tehetség?!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!