Mi történik az introvertálttal, ha huzamosabb ideig nem lehet magában?

Nem tudom, a többiek mit csinálnak, de én diszkréten elások valakit O:)

Kimerülök. A toleranciaküszöböm a bányászbéka segge alá zuhan. Nyűgös leszek és ingerült. Barátoknak nyafogok. Amikor csak tudom, kerülöm az embereket (nyáron eljutottam odáig, hogy inkább félórákat tömegközlekedtem, minthogy 5 percig autóba üljek, emberek mellé). Végül valaki nagyon csúnyán el lesz küldve az árokszélén fel-alá sétálva dolgozó édes jó nénikéjébe.

Viszont, rendes nagykislány módjára:

- tudok teret / időt kérni magamnak.

- tudok szólni, ha valami/valaki sok nekem. Anélkül, hogy megsértődnének, mert nem az ő hibájuk, hogy én paffon vagyok

- ha muszáj valakit elküldeni a halálfa szára, tudok olyat választani, aki megérdemli 3:)

#10-es válaszoló, Debrecenben tanulsz?

Nekem sajna nem csak két szobatárs jutott, hanem kapásból 5, mivel egy blokkban vagyunk 6-an, de mindenki átjárkál a mi szobánkba, még vadidegenek is. Én is egydül szoktam sétálgatni, bevásárolni vagy szimplán beülni az egyetemre. De még ígyis megtalál néhány barátkozni (vagy d.gni) vágyó emberke...xd De gimiben például volt már rá példa, hogy egy teljes órára a wc-be zárkóztam, amikor épp rosszul voltam/eleget lett, akkor mondjuk nagyon depressziós is voltam. Azóta sokat változtam, de még mindig igénylem a magányt. Az én energiaszintem mínuszba megy, ha nem hagynak egyedül elmélkedni...

Ideges,feszült és kimerült leszek.

Általában ilyenkor sokkal hamarabb vesztem el a türelmem és generálok vitát.