A halál után megbánjuk amit elmulasztottunk vagy nem tettünk meg?

Ezt nagyon jól látod! Szerintem: Minden ami van a tudatunkban létezik csupán. Vagyis az egész egy illúzió, vagy álom egy másik szemszögből. Csakhogy ennek vannak törvényszerűségei - amit ha elég jól ismerünk.., akkor irányítani tudjuk azszerint hogy több boldogságot, vagy szenvedést kell átélnünk. Na meg ott van a másik kérdés is, hogy akkor mi a másik ember? Az is csak a tudatunkban létezik-e, vagy attól független? Tehát egy rendszerben vagyunk, de az egyénileg hozott döntéseink visznek valamilyen irányba.. De merre? Az a helyzet ezt elég nehéz átlátni, és nem is érdemes túl sokat gondolkodni rajta, mert a gondolkodásunk igencsak korlátolt. Rájöttem csak úgy tudom meghaladni a rendszert ~ ha éppenhogy nem gondolkodok rajta. Tapasztalni kell (ha rövid időre is) a gondolatoktól mentes tudatállapotot - és akk jobban tudjuk szerintem megérteni az egészet...

A kérdésre válaszolva pedig: A pillanatot ne mulasszuk el! Azt amit bedob az élet, és úgy érezzük ezért érdemes volt az egész. Ezt próbáljuk meg teljes jelenléttel átélni..! (Mert másunk úgysincs soha - csak a jelen pillanat.)