Miért élnek az ilyen értéktelen emberek?
Tudom én, sajnos. Már nagyon sokszor felálltam. De most nem megy.
Igen, kifejtem. Éltem a Kádár-rendszerben, átéltem egy rendszerváltást, rengeteg tragédiát, segítettem olyan emberen, akiről már lemondtak, voltam többször a legmélyebb ponton, mindig újrakezdtem...
De most elkeseredtem, és már nem vagyok jó semmire. Világ életemben becsületesen éltem, szerényen. Soha nem voltam gazdag, de boldoggá tett, hogy nem kértem soha semmit, (nem is kaptam), de most olyan kilátástalan minden. Kénytelen vagyok mindenhez jó képet vágni, mert a családom félt, nem lenne jó, ha megtudnák, mennyire nem akarok élni. azt hiszem, kicsit depressziós vagyok, a mai divatszóval.
Már voltam, kaptam gyógyszereket, váltam függővé, borzasztó nehéz volt a leszokás. Azóta nem szedek semmit, mert csak rosszabb lenne. Ez kb. 10 éve volt. De nagyon értéktelen lettem.
Semmi hasznom. Ez az igazság.
Azt írod, szeretnek ők is.Nos, ha szeretnek, akkor egész biztos, hogy nem tartanak koloncnak! Ezek ellentétes dolgok.Nem tudom, nyugdíjas vagy? Nyilván fiatalok, dolgoznak , vagy tanulnak, sajnos ez rengeteg értékes időt elvon a szeretteinktől, családtól.Utána már sokszor nincs annyi türelem és idő, amire az ember szeretné.Pláne, ha esetleg nagy a család és sokfelé kell megosztani a figyelmét az embernek.
Szóval szeretnek, ez alényeg, ne keseredj el!
De ott van példának egy kolléganőm.Igaz, neki már 80 éves az anyukája, de kolléganőm sokat sírt miatta munkahelyén, hogy az anyukája haragszik rá, azt hiszi senki nem szereti, mert keveselte a rá fordított időt.Holott csak az volt a baj, hogy kollégám nem ért rá a munka miatt eleget lenni az anyjával.Így egyik amunkahelyén sirt, másik a munkahelyén.A modern rabszolgatartás a hibás itt, semmi más.ezért mondom én, hogy anőnek otthon lenne elsősorban a helye, hogy legyen aki összefogja acsaládot, legyan aki vigyáz idősre, gyerekre, legalább minden családban egy.
Nagymamám mondogatott hasonlókat nekünk.
Amikor lementünk hozzá a vidéki kis házába anyukámmal vagy unokatesóimmal folyton mondogatta, hogy tudja, hogy mekkora teher nekünk, hogy folyton az isten háta mögé kell járnunk látogatni őt, meg hogy miatta félbehagyjuk a saját életünket (ezt főleg anyukámnak mondta, aki mindenkinél többet volt nála, mert segített a ház körüli feladatokban)
Amiatt is sokat szomorkodott, hogy már nem volt képes tevékenykedni úgy ahogy régen, és "nem volt hasznára a családnak", mert míg régen mindig nála voltak a nagyobb családi ünnepek megtartva, 80 évesen már nem tudott x emberre főzni.
A mamám majdnem 1 éve halt meg és a család még mindig mélyen gyászolja, mert szerettük és hiányoljuk.
Az emberek értéke nem abból áll, hogy minden cselekedete másokat szolgál. Az is elég, ha mellettük vagy és szereted, támogatod őket.
Ironikus módon azzal ártanál nekik a legtöbbet, ha feladnád az életed és elhagynád őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!