Nagyon csikis vagyok a talpamon. Ezt lehet mérsékelni valahogyan?

Nekem volt barátnőm szerette nagyon, ha csikizik a talpát, ő is nagyon csikis volt. Vele azt csináltuk, hogy csikizés közben mindig megálltam 1-2 másodpercre, így csikiztem percekig. Persze így is nagyon kifáradt a végére.

Nem igazán lehet konkrétan mérsékelni. Ha valaki valahol csikis, akkor az is marad. El kell fogadni, ez van.

Ezt felnőttek már nem nagyon szokták egymással csinálni, csak gyerekek. Kinövöd, mert nem fogsz vele foglalkozni, helyette más lesz a fontos az életedben.

fiatal tini lány voltam amikor a talpamat majdnem fél órát csikizték. Én is nagyon csikis vagyok még mindig, de akkor azthittem hogy elájulok

Én is nagyon csikis vagyok ott, ennek ellenére én is nagyon szeretem. Éppen ezért nem is szeretném mérsékelni. :D Az más kérdés, hogy nem mindenkitől tolerálom.

Egy kolléganőm àllította, hogy ő nem csikis, csak a férjének, de csak a talpán, mert ő ott szerette. A férje boxoló volt, de őt csak kikötve tudta csikizi, annyira nem bírta különben. Majdnem minden este csinàltàk.

Én is a legcsikisebb a talpamon voltam, persze a pàrom legtöbbet itt gyötört, és néha leállítottam. Egyszer ezt rosszallotta. Akkor hatàroztam el, hogy ki akarom bírni neki. Pàr nap utàn sikerült a hatàrt elérnem és ma màr nem gond, örülök neki.

Örülj neki. A fizikai érzékenységed megmarad, nem tudod kicserélni az érzékelő szenzorokat. Csak mentàlisan tudod kevesbé érzékennyé tenni magad. "Nem is vagyok csikis", "sokà bírom","alig érzem". Ezeket mondd magadban a csikizés alatt. Meg is valósul.

És sikerült jobban tűrnöd? Hidd el ez a jobb, mint aki azt szeretné: hogy lehetnék csikisebb? Ez nehezebb kérdés!