Magányosnak érzem néha magam. Ez normális?
Az van, hogy egy éve van egy párom. Ő 23 éves. Aranyos, kedves, figyelmes. Az alatt az egy év alatt egy nap nem volt amikor ne találkoztunk volna, ne lettünk volna együtt akár csak egy órára.... Igaz, volt, hogy már csak aludni tudtunk együtt mert dél elött iskolában voltam és ő meg délutános volt a volt munkahelyén, ezért csak késő este ért haza.
Jelenleg magántanuló vagyok, így mindig vele tudok lenni egy kicsit, viszont ha elmegy dolgozni akkor sokszor szomorú, lehangolt leszek és pár óra múlva elfog a magány érzete.
Persze, tudom, muszály dolgozzon. Én is szeretnék minnél elöbb dolgozni, mert pénzből lehet megélni, viszont szerintem ez nem túl normális, hogy ennyire rosszul érzem magam nélküle.
Esetleg valaki tudna erre mit mondani?
Sajnos engem ez nagyon zavar, és nem tudom mit kéne kezdjek ezzel az érzéssel.
16/l
Menj el diákmunkára ez segíten fog, emberek között lehetsz, így pénzt is keresel és barátokra is találhatsz.
Sétálj naponta 2x30 percet,reggel és délután, jót fog tenni, nekem el hiheted :-)
Járj el közösségbe.
Hiába nem tudsz dolgozni, muszáj lesz majd. Valami ptthon elvégezhető munkára lene szükséged, ha nem tudsz eljárni. Azt meg még diákmunkán nem igen adnak.
A gond tényleg ott van, hogy nem köt le semmi, tanulsz és ennyi, túl sok "szabadidőd" marad.
Én nekem is eléggé furcsák az érzéseim, ha nem kötöm le magam.
Esetleg írj, vagy találj ki valami alkotós, kreatív, hosszabb időt igénylő munkát, az leköt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!