Milyen érzés egy felnőttnek elismerni, hogy egy fiatalabb korúnak volt valamiben igaza?
Elmondtam neki, hogy nem így kellett volna lekezelni egy helyzetet és azt mondta, hogy igazam van.
Mit érezhetett?
Próbálok felnőtté válni. És kiváncsi vagyok milyen lehet egy felnőttnek ha egy gyereknek van igaza is bekel ismernie.
Semmi különös. Pont olyan, mintha egy másik felnőttnek vagy öregnek lenne igaza.
Viszont abban nekem van igazam, hogy az írásod csúnya.
Elismerem, igazad van: te tényleg csak próbálsz felnőtt lenni. :D
Már milyen érzés lenne? Mit gondolsz, éjszakánként álmatlanul forgolódom, mert valaki másnak esetleg igaza lehet/volt/van? :D
Ez olyan, minthogy utálom Sorost (bocs a példáért, tényleg nem sértésből írom, csak eszembe jutott most), de a múltkor olvastam egy megjegyzéséről, amire azt mondtam, hogy "na, ebben az egyben igaza van". Jó, ez esetben én vagyok a sokkal fiatalabb, de na, a lényegen nem változtat. A kérdésed kb. olyan, mintha ilyesmire akarnál kilyukadni.
Nem mondtam, hogy felnőtt vagyok. 17 éves, vagyok és lassan felnőtté fogok válni, nem nagyon akarok de muszáj, nem bújhatok egyfolytában anyám szoknyája után.
A korombeliek amikor valamiben igazam van, nem értik meg, vagy nem tudják elfogadni, vagy nem tudom. De sosem hallottam még, olyat, egy korombeli szájából, hogy "Igen "kajaaak", igazad van.". De egy felnőtt (apuka) belém állt. Én kiálltam magamért, nem szóltam anyunak, hogy irogat egy felnőtt hapsi, szólj már be neki. Értelmesen elmagyaráztam a dolgokat, aztán a vége az lett, hogy bocsánatot kért és azt mondta, hogy igazam volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!