Akik folyamatosan csak fekete ruhágban járnak azok depressziósak? Már mint van egy barátom aki stílusosan öltözik, de mindig csak fekete ruhákat . És csak néha szinesem ruhákat, de abban is több a fekete.

18 vagyok

Köszönöm a pozitív visszajelzést. Tapasztalataimat írtam le, s azért lássuk be, a mai világban elég nagy tapasztalatot lehet szerezni mind a fekete öltözékek, mind a depresszió kapcsán. Sajnos mindkettőből elég sok van. Ha pedig sok ilyen ember van, akkor onnan már csak azt kell megnézni, hogy a két dolog összeköthető-e.

Sok efféle megfigyelés elképzelhető, ami alapján külső jegyekről sejthető, hogy a másik fél milyen önértékeléssel, személyiséggel rendelkezik. A fekete ruha csak egy ezek közül, habár elég szembe ötlő.

#21 Igen, egyébként.

Én megmenthetetlen lettem volna gyógyszerek nélkül, annyira súlyos állapotban voltam.

Mondjuk nem is mentem se orvoshoz, se pszichológushoz, csak már a legvégén (2 óra alvás naponta, 1 szendvics/nap, de kihánytam, állandó fájdalom, fejgörcs, röviden: munkaképtelenség).

Most már bánom, mert ha nem húzom eddig, nem lett volna gyógyszer a vége.

Letettem, majd lefogyok.

De igen, öltözék: fekete sátor felső, kabát, fekete nadrág, hatalmas sötét sál+napszemüveg.

Annyira szégyellem az elhízást, hogy leginkább fekete burkában járnék.

Alig várom, hogy lefogyjak végre!

Kedves eddigi utolsó!

Hidd el, ezek eseti dolgok. Egy-egy alkalommal megtörténhet, de ha nem vagy rákényszerítve, hogy vegyél ruhát, nem fogsz venni, ha mégis megveszed, azzal együtt, hogy nem az igazi és nem is igazán kell, megint utal ez valamire.

Az emberek a legtöbb ruhájukat nem az eseti dolgokra alapozva veszik meg. Van egy jellemük, amihez tartozik egy stílusérzék. Ami a jellemhez passzoló stílusérzékhez illik, azokat fogják megvenni. Ha ez egy szaggatott farmer, akkor azt, ha 100 fekete ruha, akkor az, ha öltönyök, akkor azt. A lényeg, mindegyik a jellemből, habitusból indul ki. (az eseti dolgok továbbra is fennállnak, mint kivételek)

Nekem a konzekvens fekete ruha valahol azt üzeni: el akarok bújni a világ elől, láthatatlan akarok lenni, annyira nem szeretem aki vagyok, de eközben szeretném, hogy felfigyeljenek rám. Ez ugye nem túl konzekvens gondolkodásmód. Az intuitív gondolkodámód ennyire zilált, márpedig akik depresszióban szenvednek, intuitívan gondolkodnak, az érzelmeikre, megérzéseikre alapozva hoznak döntéseket, még ha ebbe belekeverednek a negatív gondolataik, félelmeik, gyanakvásaik is.

De mint mondtam, a fekete ruházat csak egy jel arra vonatkozóan, hogy a viselője esetleg ilyen gondokkal küzd. Több ilyen apró jel van még, amik nem ennyire feltűnőek, csak észre kell tudni venni őket.

Kedves utolsó!

Hozol egy példát, ahol nem áll, én meg többtucatot, ahol igen. Mindezek alapján megállapodhatunk abban, hogy nem következik az egyikből a másik, de nagyobb az esély rá; ahogy ezt eddig is írtam.

"el akarok bújni a világ elől, láthatatlan akarok lenni, annyira nem szeretem aki vagyok, de eközben szeretném, hogy felfigyeljenek rám."

Na, ez már nem igaz.

El akarok bújni: igaz; láthatatlan: igaz; nem szeretem magam: igaz; szeretném, hogy felfigyeljenek: NAGYON NEM IGAZ!

Bele vagyok betegedve, hogy emberek közé kell mennem.

De muszáj dolgoznom.

Amúgy ki se mozdulnék, nem hogy felfigyeljenek rám!

Sokan azért hordanak túlsúlyosan feketét, mert a köztudatban azt hintette el a divatipar, hogy slankít. Ami nem feltétlenül igaz. Egy jó fazonú mintás vagy színes, jobban vékonyít optikailag, mint egy fekete. De a köztudatban él ez a tévedés. Mondok egy példát. Több, mint 5 éve táncolok, mára ott tartok, hogy sportolok szinte minden nap, jó alakom van. A táncosokkal nemrég egy koreográfiához kellett új ruha. A túlsúlyosok egy vastag csíkos fekete-fehér anyagot választottak (egyforma vastag a fekete és fehér csík), ők vékonyabbnak látszanak benne, én meg kb. eltűnök. 3n megvarrtam más anyagból ugyanazt, fekete alap, nagyon vékony ezüst csíkokkal, tökéletesen kihozza az alakomat. Na most ők ebben talán még kövérebbnek látszanának.

A másik dolog, hogy a depresszió alattomos betegség, rejtőzik, nem akar látszani, de alkalmazkodik a közhiedelemhez, tehát ha a feketét a depresszióval azonosítják, nem fogja még ezzel is felhívni a figyelmet magára, hanem beolvad (ha emberek közé megy), olyan, mint a kaméleon, ezért veszélyes. De a rockereknek, metálosoknak bosszantó, hogy a ruha színe miatt egyesek azt gondolhatják róluk, hogy bajuk van. :-)