Közömbös vagy rezignált lennék? Vagy sok a tapintatlan ember?

Van egy ismerősnőm egy társasághoz tartoztunk.Nem éreztem igazán barátnőnek inkább csak ismerősnek.Idegesít amikor szinte napi szinten írt vagy küldött valamit,mégpedig abból az okból kifolyólag mert mindig rákérdezett olyan dolgokra amikkel küzdöttem pl.most a munkanélküliséggel.Eléggé bántó tud lenni ha valaki valamivel küzd és a másik ember meg folytonosan érinti azt a sebet.Pl.mindig rákérdezett üzenetben meg személyesen is,hogy dolgozol?meg hasonlók.Három nap alatt nem változik a helyzet.Ő próbálna belemenni meg feszegetni,hogy mi zajlik a lelkemben.Ezzel csak összezavarja a lelkem.Ha nem tud segíteni legalább hagyjon békén.Két hétig nem jelentkezett,megkönnyebbülés volt.Nem lelkizésre inkább konkrét segítségre lenne szükségem.Rettenetesen idegesít.Nagyon elegem lett belőle azóta csak tő mondatokban válaszolok nem is azonnal, amiket küld arra nem reagálok.Meg sokszor annyit irok jól vagyok,sokfelé vagyok,több mindennel foglalkozik.Múltkor azt is mondtam neki részmunkaidőben dolgozok csak szálljon már le rólam.

Több emberrel kapcsolatban érzem ezt,így sok mindenkinek elkezdtem kerülni a társaságát a környezetemben.Nincs kedvem a kérdéseikhez,mert mindig ugyanazt teszik fel.Tapintatlannak érzem őket.Ha valaki valamivel küzd azt nem kellene feszegetni,meg kéretlen tanácsokat osztogatni,amit ők se alkalmaznának ha a helyzetemben lennének.Nem vagyok antiszociális,mert van akikkel kifejezetten jól érzem magam,örülök a társaságuknak.Az is lehet most változásokat élek meg és elválasztom az életemben a konkolyt a búzától.Lehet szükség van erre a szelektálásra.