Van itt más is aki úgy látja, hogy azok emberek akik azt mondogatják "Az ember társas lény" legtöbbször azért mondogatják mert irányítani akarnak másokat?

Valószínűleg azért mondják mert az emberek mindigis együtt éltek másokkal. Alapvetően az embernek nem kell mindig másokkal lennie, és nem kell kapcsolatban sem élnie ahhoz hogy jól érezze magát. Lehet boldog anélkül is. De itt is a mérték a kulcsszó. Például ha egy hétig van valakinek lehetősége csak egyedül lenni az otthonában az még nyugalmat is ad, meg piszkosul jó érzés. De ha már 2 hete van valaki így kvázi remeteként akkor az bizony nem a legjobb dolog. Szükségünk van kontakra másokkal. Kell a kommunikáció, és kell a testi kontaktus, mert az emberek jót tesz. Van egy másik ilyen sokat mondott dolog, az épp testben épp lélek. Ezt nem csak úgy kell érteni ha valaki nem egészséges akkor rosszabb a hangulata. A rossz közérzet is gyengíti az immunrendszert, ami miatt betegségre hajlamos az ember. Ez azért kapcsolódik ide, mert azt már régóta tudjuk hogy az immunrendszert lehet doppingolni ölelés vagy egyébb pozitív testi kontakt hatására. Az idősebb emberek is (ezért is) hajlamosabbak a betegségekre. Mert általában sajnos egyedül maradnak. És mivel nagyon nincs kivel beszélniük sem, a hangszálaik sem maradnak edzésben, amiből az következik hogy ha mégis akad esélyük beszélni valakivel akkor egy pár mondat után is fájhat a torkuk.

Na,de hogy válaszoljak is, nem nem gondolom úgy hogy irányítani akarnak, ha pedig mégis úgy lenne valószínűnek tartom azt, hogy nem a saját érdekükből mondják. Persze nem tudom mi ihlette a kérdésedet, szóval a konkrét szituációhoz(ha van) nem tudok úgy érdemlegesen hozzá szólni ahogy senki más sem.

Ne butáskodjatok már, a „társas lénység” nem azt jelenti, hogy mindenkinek párkapcsolatban kell élnie, hanem azt, hogy az ember egy olyan állatfaj, amely csoportban tudja megteremteni az életbenmaradásához szükséges feltételeket. Most hagyjuk az őskort, ott nyilvánvaló, miért volt hatékonyabb, ha többen éltek együtt, csak a mai korra koncentrálva, gondolom, ti sem magatoknak termelitek meg a kaját rakjátok össze a számítógépeteket a sufniban, magatok által készített eszközökkel, stb.

Persze, meg lehet élni egy lakatlan szigeten is, de nem véletlen, hogy a legtöbben ebbe belebolondulnának – mert pszichésen is szükségünk van időnként a más emberekkel történő interakciókra.

Nemrég láttam egy előadást egy kutatásról, amelynek eredménye szerint az egészséges, hosszú élet legjobb bejóslója nem az, hogy valaki sportol, egészségesen táplálkozik, nem stresszel, nem dohányzik, stb., hanem az, hogy mennyire erős a szociális beágyazottsága, hogy vannak-e olyan kapcsolatai, akikre számíthat a bajban, sőt, hogy mennyit kommunikál idegenekkel. Érdekes, és elgondolkodtató.

Azért mondják, mert tény. Csak ahogy írják sokan sarkítják, félre értelmezik.

Szerintem mi sem mutatja jobban, hogy társas lények vagyunk, mint maga az oldal amin vagyunk. Hiszen hiába ülünk otthon egyedül, akkor is meg akarjuk osztani a gondolatainkat, vágyunk a társalgásra, visszajelzésekre, arra, hogy lássuk mások is vannak körülöttünk.