Volt aki sokáig egyáltalán nem ment külföldre, majd később bejárta a világ összes kontinensét? Szégyellnem kellene, hogy szinte sehol se voltam még?

Figyi. 18 éves vagyok. Életemben egyszer voltam külföldön, 2008-ban, Prágában. Anyám nővére 30 éve oda ment férjhez. Jelenleg dolgozom és tanulok. És tudom, hogy egyszer, majd ha elvégzem a sulikat és úgy fogok pénzt keresni, eljutok sok helyre. Nagy álmom Buenos Aires meg Los Angeles, de nincs 1-2 millióm per útra. Mert most például lakást veszek. De az örökölt pénz erre kell. Szívesebben mennék Dubajba, de a lakhatás az első. Meg a jogsi, meg a kocsi.

Hosszú az élet, lesz neked még lehetőséged utazni! Csak türelmes légy. Minél később jutsz el valahová, annál nagyobb élmény lesz!

Szerencsére igen rugalmas munkahelyen dolgozom, simán megtehetem, hogy elutazom valahová és legalább pár napot onnan dolgozom "otthonról", így az alap 28 nap szabadságom mellé sokat tudok trükközni a szabikkal na és kihasználom a hosszú hétvégéket is. Vannak olyan hetek minden évben, amikor sokat túlórázom, ezeket az órákat pedig össze szoktam gyűjteni és ki szoktam venni, ahelyett, hogy kifizettetném (nálunk lehet választani). 5 nap a minimum, amit eltöltök valahol, de tengerentúlra 2-3 hétnél rövidebb időre nem éri meg elmenni, így azok mindig hosszabb utak. Európában már csak Andorrában, Luxembourgban és Lichtensteinben nem jártam, de volt olyan ország, ahová többször visszamentem. A következő 3 új úticélt pont egy út alatt valósítom meg január végén, ez Vietnám, Kambodzsa és Laos lesz, már alig várom.

Első voltam.

En is benzinturistakent jartam eloszor kulfoldon :D

Szegenyek voltunk, nagyon ritkan mentunk nyaralni mashova. Most nyaron, 24 evesen sikerult eljutni kulfoldre nyaralni, a Balatonra meg 22 evesen. Nem erzem ugy hogy bepotolhatatlan lemaradasom lenne