Úgy érzem, elpazaroltam a gyerekkorom. Mit tehetnék?
Nem szeretnék a sokadik önsajnáltató kerdező lenni, nem szándékom.
Az utóbbi 2-3 hónapban egyre inkább erősödik bennem az érzés, hogy az az eddigi életem, a gyerekkorom egyszerűen elpazaroltam.
Eseménytelen volt a gyerekkorom. Barátaim nem voltak, osztálytársakkal nem tudtam tartani a kapcsolatot, mivel mindenki közel lakott az iskolához csak én jártam a város másik végéről. Délutáni bandázások iskola után, beülünk valakihez játszani, filmezni, hülyülni. Az első ivászat próbálkozások, az első közös cigi, bandázások. Hétvégi bulik, közös szülinapok, együtt töltött szilveszterek amiket még huszonévesen is emlegetünk.
Minden kimaradt. Szürke, sivár és eseménytelen volt a gyerekkorom.
Folyamatosan azt látom magam körül, hogy mindenkinek tengernyi élménye és ismeretsége van tizenéves korából. Sportoltak, táncoltak, versenyre jártak, cserkészkedtek, vagy oktv-t nyertek, vagy 20 évesen kitanultak egy szakmát vagy dolgoztak nyáron és abból mentek közösen nyaralni, van aki érettségi után a barátokkal közösen megy Görögországba.
Nekem semmi.
Iszonyúan fáj látnom, hogy velem egykorúak vagy fiatalabbak, kvázi ugyanannyi idejük volt mint nekem, és mit elértek, hol tartanak.
Harag van bennem és düh. Tehetetlen düh. Rengeteg és egyre gyűlik. Tombolnék, ordítanék legszívesebben kínomban, hogy mikor látok másokat TDK-ra készülni vagy egyetemistaként érettségire korrepetálni másokat vagy hallani ahogy mások a közös balatoni hétveget beszélik, és belémhasít, hogy ez én is lehetnék. Olykor néhany méterrel ha arrébb állhatnék, ha én mesélhetném a legvadabb sztorikat, ha én lennék a társaság közeppontjában, vagy én szednék fel minden bulin másik csajt.
Van, hogy ezt el tudom folytani, maskor, mint most, feltör, rámtör. Ilyenkor úgy érzem, ha egy szemvillanás alatt eltűnnék, senki még csak észre sem venné. Nem hiányoznék senkinek.
21 évesen nem volt még saját születesnapi bulim, hogy athívjak x embert vagy a barátok szerveznek nekem titokban meglepetésbulit. Nem voltam egyetlen fesztivalon sem, se egy közös hétvégén a barátokkal.
Nem voltam még nővel, nem volt normális kapcsolatom sem, talán igazán szerelmes sem voltam még.
Teljesen céltalannak érzem ezt az egészet. Csinálom az egyetemet de minek? Lesz egy diplomám ha lesz és azzal egyszerre hopp lesz rendes életem? Tudom, hogy nem. Ugyanolyan szerencsétlen maradok mint eddig voltam (ennyit arról, hogy nem célom az önsajnáltatás)
Mit tegyek? Nem akarom már ezt az egészet. Belafáradtam, hogy ezeket mindig elfojtom, hogy folyton vetítek, hogy jól vagyok, hogy mindenki egy vicces és derűs felszínes valakit lát bennem. akarok. Kalandokat, élményeket akarok.
Én sem vagyok annyira elhivatott sem az egyetem sem a szakom iránt, viszont én nagy változást várok akkor amikor vége lesz. Persze lehet csak ámítom magam, de most komolyan...miért ne lehetne szerencsém? Miért ne lehetne majd a jövőben egy jó és jól fizető munkahelyem? Mások ezt megkapják sokkal kevesebb tanulással is. Igenis hiszek benne, hogy boldog leszek a végén és megkapom majd azt a jutalmat, amiért kaparok rengeteg éve.
Volt egy majdnem 3 éves kapcsolatom. Már egy éve gödörben érzem magam a szakítás miatt. Amiatt, hogy láttam képen az ex barátnőmet egy masik srác kezét fogni, ölelte és csókolta. Hihetetlenül fájdalmas érzés. Viszont muszáj haladni. Azt a pénzt amit a kapcsolatra költöttem volna mindet magamra fogom költeni. Fogszabályzót, izmot és normális fodrász által vágott hajat akarok végre, hogy pár év múlva lássa az a szemét, hogy kit hagyott veszni. Csak ezért is sikeresnek kell lennem. Lehet, hogy nem lesz barátnőm idén, se jövőre, se 5 év múlva...de mi van akkor, ha 10 év múlva jön egy csodás nő és leélem majd vele az életem hátralévő részét. MEGTÖRTÉNHET, mert mással is megtörtént már!
Barátok meg...szerintem az emberek már nem rendelkeznek olyan mély érzelmi intelligenciával, hogy egy tartós szoros barátságot ki lehessen alakítani. Felszínes barátságok csak azért, hogy ne érezzem magam egyedül a suliban...nem sok értelmét látom.
Na valahogy így motiváld magad. Legyenek céljaid, akár kisebbek is pl hogy 2 naponta eljársz futni, nem iszol több kólát stb, és bízz benne, hogy jönni fog a jutalom valamilyen formában. Hajrá és kitartás! 21F
Most úgy tűnhet hogy kárba veszett az egész életed már, de gondolj csak bele, ugyanúgy ahogy a 10 évvel ezelőtti énedre gondolsz most, úgy fogsz gondolni 10 év múlva a mostani énedre. Legalábbis abból a szempontból hogy ha ekkor elkezdtél volna "élni" akkor milyen jó lenne most. És a mégjobb hír hogy az életedből nem 10 év van még hanem jó eséllyel minimum 40.
Lehet most ebből a nézőpontból úgy tűnik hogy mindenkinek milyen csilivili élete van de hidd el ez korántsem így van. Ráadásul nyilván azokat veszed a legjobban észre akik a legnagyobb hangúan adják elő hogy nekik milyen jó, de hidd el rengeteg elszigetelt ember van még rajtad kívül, nem vagy egyedül. Sőt rengeteg olyan elszigetelt ember is van aki egyedül érzi magát annak ellenére hogy van társasága. És egyáltalán nem biztos hogy az kell neked amire vágysz. Tudom nehéz elhinni de a "vad sztorikkal" kitörölheted a segged már bocsánat a megfogalmazásért. Ezektől nem leszel boldogabb. Tudom neked is meg kell tapasztalnod az életet, pofára kell esned sokszor hogy rájöjj mit is szeretnél, de fogadd el tőlem hogy nagyon valószínű hogy nem azt amit eredetileg akartál. Persze úgyse fogod nekem elhinni amíg te nem tapasztaltad.
Remélem tudtam valamelyest segíteni:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!