Egyedül én érzem azt, hogy rossz kultúrába születtem és teljesen idegenként érzem magamat?

Nyugi, nem vagy egyedül.

Én is hasonlóan vélekedem az élet dolgairól, csak én megtanultam ezt leszarni, szellemileg igyekszem autonóm lenni.

Mi is a szellemi autonómia?

Az, hogy nem függünk senki véleményétől, hogy szeretjük magunkat annyira, hogy elfogadjuk a saját tulajdonságainkat, preferenciáinkat.

Bennem is nagyon nagyon ritka, illetve talán nincs is versenyszellem, sosem érdekeltek az ilyen "pörgés" meg "kihívás" dolgok. Szeretem élni az életemet a saját stílusomban, nem szeretek megfelelni, sosem érdekelt ez a "mit tesz le az asztalra" dolog.

Akik ilyenekben élnek, azokat "társadalomfüggő"-nek nevezem, hiszen esdeklik a visszacsatolásokat, a visszajelzést, a közvetítő közeget, mindent csak valamihez képest viszonyítva tudnak értékelni.

Az ember szerintem alakítsa ki a saját életét, amiben és ahogy jól érzi magát. Még akkor is, ha "komfortzóna" szó divatos puffogtatásával cinikuskodnak a társadalomfüggők.

Régen nagyon társasági ember voltam, de kiégett, elfásult bennem ez a dolog. Egyszerűen MÁR NEM VAGYOK KÍVÁNCSI sok ilyen emberi fassságra, ami sokakat éltet. Inkább maradok különc és kívülálló, mint egy komformista, egyéniségét vesztett ember. (ja amúgy én is fiú vagyok)

Szerintem rengeteg hasonló ember van. Nem is értem, hogy honnan veszed, hogy mások a "legjobbra törekednek", meg kocsmáznak, meg ilyenek.

Mért ne mehetnél el állatokat gondozni? Még valami lakóhelyet is adnának, örülnének neked.