Rossz szokásom hogy fiktív karakterek életéhez és sikereihez mérem a sajátomat. Más is van így ezzel?
Természetesen sose nyerhetek, bármennyit dolgozok.
Régóta tudom hogy ez az én nagy bajom, de nem sikerült tőle felnőtt emberként se megszabadulni.
Nagyon szeretem a filmeket. De mindig fáj látni hogy a főhős a végére milyen sikeres lesz annak ellenére hogy sokkal fiatalabb mint én. Jelentéktelennem és értelmetlennek érzem tőle magam. Pedig felnőtt egyetemista vagyok, és nincs is egy rossz életem semmilyen szempontból.
Más is szokott hasonlót érezni?
válasza: válasza:Nem szoktam ilyet érezni.
Egyébként azt szokták mondani, hogy a kemény munka meghozza gyümölcsét, tehát ne add fel, a befektetett energia megtérül az életedben.
válasza:Szoktam hasonlítgatni magam filmbéli emberekhez (természetesen errõl szól a fõhõssel való azonosulás, ami a lényege a filmnézésnek vagy olvasásnak).. de sosem szomorít el, sõt inspirál.
Mi értelme lenne, hogy fájjon az, hogy nem vagyok fiktív karakter? A való életbe nem szokott fájni, ha nálad sikeresebb reális embereket látsz? Annak még valamennyire lenne értelme.
Nem. Ha való életbeli emberekhez hasonlítom magam akkor elégedett vagyok az életemmel.
Nem tudom miért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!