Nektek is szokott ilyen érzésetek lenni, ez normális?

Alapjába véve mindig is egy csendes, nyugodt lány voltam. Az utóbbi időben viszont néha úgy érzem, mintha megőrültem volna. És most nem túlzok. Egyre több szituációnál érzem azt, mintha nem is én lennék, később alig emlékszem mit mondtam, vagy hogy tényleg mondtam-e, mintha egy álomból ébrednék. Teljesen más vagyok olyankor. Ez a kettősség leginkább anyukámmal való kapcsolatomban érződik. Néha olyan dühöt érzek, hogy legszívesebben megütném, mintha nem is szeretném. Máskor meg, az életemet adnám érte, annyira szeretem. De mikor ok nélkül, elönt a düh, akkor úgy érzem, neki tudnék menni, utána meg magamra se ismerek, hogy ilyet gondoltam. Kolléganőmmel is, egyik pillanatban tökre bírom, segítek neki, elhülyéskedünk, túlórába ottmaradtam vele, hogy hamarabb végezzen, máskor meg annyira idegesít, hogy azt kívánom, bárcsak kirúgnák, csak szabadulnék meg tőle, és nem is beszélgetek vele. Ezek mennyire normálisak? Másnak is szokott ilyen lenni?

L/22