Szerintetek az az ember aki ilyet csinál az milyen? Röviden lent

Csalódottak.

"Nem segítenek MÁR senkinek, csak ha kérik őket"

Itt a már-on van a hangsúly. Ezek szerint rossz tapasztalatok előzték meg ezt az állítást.

Nekem is sok a rossz tapasztalatom, de azért többségében hálásak az emberek. Kismamáknak, anyukáknak babakocsival, kisgyermekkel, nagy csomaggal a karjukon mindig segítek, ha módomban áll.

Alapvetően jószándékúak, csak gondolom, érhette már őket konfliktus tömegközlekedési eszközökön.

Egy időben nálam is megvolt, hogy ha kevesebb a hely, akkor inkább nem ülök le. Mondjuk ez nálam abból fakadt, hogy a zsúfoltságot nagyon nehezen viselem, csak úgy, ha befordulok és nem figyelek a külvilágra, így viszont nem látom, ha valakinek jobban szüksége van a helyre, mint nekem.

Egyszer segitettem egy terhes es babakocsis casszonynak felszalni a buszra.

Elol fogtam a kerekek kozeleben a vazat. A gyerek benne ult (5eves es kb 10x annyi kg..) a lepcso kozepen eltort a babakocsi.

Hirtelen casszony cura ott termett, hogy mit kepzelek, most vettek ezt a babakocsit 200.000 ezerert. Ha nem akarok bajt akkor adjak egy huszast es el lesz felejtve.

Cur ahogy jott fel a lepcson, meglokot es leesett a lepcson. Ketrendbeli. Kosz.

Mostmar megvalogatom.

Milyen? Normális :D

Én is ilyen vagyok. Világ életemben én voltam a kedves, segítőkész, aki kérés nélkül is ugrott segíteni, tudod mit értem el vele? Az emberek úgy gondolták, hogy én vagyok az ügyeletes lábtörlő. Mindenki, család, "barátok", kollégák, iskolatársak.

Én voltam az, akihez mindenki rohant a legkisebb, legbanálisabb dolgukat is elintéztetni lustaságból, miközben ha nekem kellett volna valami, hirtelen mindenki felszívódott. Így 30 éves fejjel kösz, elég volt. Eszmélhettem volna jóval előbb is. Már nem segítek senkinek, ha kérnek is megválogatom, hogy épp érdemes-e, van-e kedvem hozzá. Azóta érdekes mód tisztelnek és vissza is adják a szívességeket.

Hogy témánál maradjunk, tömegközlekedésen 19 évesen hagytam abba a jópofizást, amikor durva pánikrohamot kaptam, de nem szállhattam le, mert időre mentem valahova. Leültem egy NEM ELSŐBBSÉGI ülésre, két megálló után felpattant a buszra egy erejet teljében lévő vén szipirtyó, kinézett magának és elkezdett hangosan kántálni, hogy adjam át az ülést mert fiatal vagyok, ne legyek bunkó. Igaz, többb fiatal srác is ült a környéken, meg egy pár egészséges ember, hiába mondtam hogy szarul vagyok, csak nem szakadt le rólam, nem segített senki, nem adta át a helyét neki senki. Köszi. Azóta csak akkor érdekel, ha kedves idős embert látok, ha kicsit is unszimpatikus elfordulok akkor is, ha a nyakamba áll sóhajtozni.

A babakocsisoknak szoktam helyet hagyni hogy felférjenek, de nem segítek felvenni a kocsit. Bocs. Ő választotta a kocsit az alternatív megoldások helyett, tudta, hogy tömegközlekedni fog, hát oldja is meg. Ha normálisan megkér persze, akkor más a helyzet. Sajnos én ilyen paraszt lettem, mindenre kérni kell.

Az meg nem igen izgat, hogy más ezért mit gondol rólam :) Már régen nem.

A többség véleményével egyetértek. Nagyan helyzet függő ez is.

A kerdező elmondàsàból az jön le, hogy rendszeres (napi) utazókról van szó.

Helyükben én is belefaradnèk plàne ha cserében több a hàlàtlan.

Miért lenne köteles nindenàron átadni a helyet a csak látszólag egèszséges fiatalabbnak az idősebbek rèszère?! Az etikett ezt mondja ki, de csak akkor ha valóban egèszsèges az a fiatal.

Az etikett nem kötelező dolog, de batartani illő azokkal szemben akik szintèn betartjàk, a minimum hogy illő szólnia embersègesen, normàl hangnemben a segítsègre szorulónak!

.

A kérdezőnek:

Ugye nem ezeket a vélemènyeket vàrtad?!

Legyél helyében a törtènetedben említettek fiataloknak.

Ne hidd hogy minden fiatal etikett hiányos, de, azt hidd el hogy egyre kevesebb az aki nem ismer halát.

Javitok:

Ne hidd hogy minden fiatal etikett hiányos, de, azt hidd el hogy egyre több az, aki nem ismer halát.