Ti is gondolkoztok néha azon, hogy elpazaroljátok-e vajon az életet?
Én pl. tanulok munka mellett, de elgondolkozom néha, hogy megéri-e az áldozatot.
Ottonülős vagyok, főleg tinikorom elején voltam az illetve amióta dolgozom, de vajon mennyire szabad otthon ülnöm? Mennyivel több programot kellene szerveznem?
Másik nem terén bonyolult helyzet van, vajon megéri-e kivárni és reménykedni?
Vajon egész más az utam, csak még nem fedeztem fel?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok vannak másokban is?
Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.
Konkrétan minden este.
Én nagyon keveset ülök otthon. Minden nap vagy munka vagy egyetem vagy buli. Viszont így is állandóan azon agyalok hogy vajon jól van-e ez így.
Vannak barátaim. Vannak céljaim. Van felelősségem. Van miért felkelni.
De igazából még mindig azt érzem hogy csak pazarlom az életem. És fogalmam sincs mit is szeretnék változtatni. Csak annyit hogy ez így nem jó.
Minden nap ezzel kelek és ezzel fekszek.
Folyamatosan ezen jár az agyam, hogy elb×m az életet. 36 vagyok, nem tudok semmit sem felmutatni belőle. Olyan, mintha egy álomvilágban élnék, ahonnan 1* fel kellesz ébredni.
Ez a szám a szerelem elmúlásáról szól, de számomra inkább az élet(em) elpazarolását jelöli:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!