Te szoktál azon agyalni, hogy miket szeretnél még elérni az életben, hogy milyen gondjaid vannak?

Amíg nem dolgoztam, nekem is voltak ilyen gondjaim. Most egyetem és meló mellett annyira le vagyok foglalva, hogy este van, hogy ezeken gondolkodom, de nekem inkább csak azzal volt a bajom, hogy haszontalannak éreztem magam. Jelenleg viszont egyáltalán nem érzem így.

Szinte 1-2 nap kihagyással mindig így fekszem le aludni, tele elképzelésekkel, aminek a k***a pénz szab határt, és nincsenek nagy elérhetetlen vágyaim, csak függetlenedni, venni egy ingatlant ami felett én rendelkezem, ilyen egyszerű alap dolog, és mégis agyalni kell rajta, ezt nem lehet lazán venni mert ha nem törekszem a jövőre, akkor lakhatok itthon majd 40-50 évesen is.

Én is szoktam sokszor ezeken agyalni meg aggodalmaskodni. De szerencsére hamar rájövök, hogy totál értelmetlen és leakadok a témáról.

Szoktam ezen gondolkodni. Nagyjából meg volt fejben a válasz, kb. ugyanazt leírta a # 2-es válaszadó, amire gondoltam. Nem régen kezdtem el egy új helyen dolgozni. Első fizetés tekintetében számítottam valamire, szerintem nem voltam nagyravágyó, mégis alatta maradt az összeg. A következő fizetésem még kevesebb lett néhány ezer forinttal. Ezek szerint a további hónapokban sem számíthatok rendes fizetésre, ebben a munkakörben itt ennyit keresk. Emlékeim szerint csináltam már ezt jóval több pénzért is, mondjuk akkor kevesebb idegsejtem maradt épen. De most ez a valóság. Ez? Lesz nekem jobb autóm, lesz saját lakásom, el tudok költözni, megy az álmodozás ezerrel. Ebből? Kifizetem a bérleti díjat, megtankolom az autót, hogy munkába tudjak járni, kifizetem az internetet, hogy legalább egy szórakozásom legyen, aztán gyakorlatilag éhezhetek egy hónapig. Félre egy forintot nem tudok tenni. Ma éppen azon gondolkodtam, miből fogom berendezni a képzeletbeli lakásomat. Nem tudok ismerkedni, valószínűleg sosem lesz egy társam, akivel ketten kicsit könnyebb lenne, egyedül kell megoldanom mindent. Egyedül ennyiből nem megy, csak éhenhalni tudok, vagy annyira leadni az igényeimet, hogy az nem összeegyeztethető az élettel. Pedig most is csak vegetálok, anyagilag és szociális kapcsolatokban is hiányt szenvedek. Legalább az utóbbi megoldódhatna már.

Én teszek is azért, hogy megvalósítsam az álmaimat, nem csak agyalok rajtuk.