Egy alacsony és sovány pasit miért nem vesznek emberszámba, elsősorban a nők?

Az egész életemet végigkísérte velem szemben az állandó, lenézés, megalázó hangnemben való kommunikáció, flegmaság, levegőnek nézés, nagyképűség vagy metakommunikatív megalázás. És különösen a nőkre jellemző. Az utcán nekem kell letérni a járdáról a fűre, máskülönben én lennék a Napóleon-komplexusos mélynövésű ideggörcs, szóval egy vitából sehogy nem jöhetnék ki jól. Az eladók/ügyintézők/egyetemista "kolleginák"/tanárok bunkók, lenézőek és cinikusak velem szemben. Természetesen soha nem volt barátnőm, de még csak egy kósza szemezés sem, miközben én egy rendkívül empatikus, toleráns, ártatlan ember vagyok konzervatív családban felnőve. És tuti most azt fogjátok írni, hogy "Bezzeg a szöveged/rinyálásod alapján nagyon nem úgy tűnik" pedig de. Fájdalmas azt látni, hogy komolyabb szintű diszkriminációval kell szembesülnöm, mint a romák/feketék/melegek. Kb. úgy viszonyulnak hozzám az emberek, mint a hajléktalanokhoz. Ma is vásároltam a boltban és az eladó anélkül, hogy a szemembe nézett és köszönt volna, a kártya leolvasása után odalökte a plexitartóra a két kártyát (ugye személyesen a kezembe kellene visszaadnia) és nézett a falra. A másik kolléganőjét pedig 3-szor kellett megszólítanom, hogy szolgáljon ki. Persze az utánam jövő magas, jóképű fiúhoz azonnal készségesen hozzáállt. Utálom, hogy külső alapján megbélyegeznek és úgy viselkednek velem, mint egy számkivetettel!