Milyen ember az aki a chipsből az utolsó morzsát is megeszi? Vagy pl fogkrémből az utolsó krémet is ki nyomja mint hogy ki dobna mert az még elég egy fogmosásra

Ami pénzbe kerül azt mind fel kell használni.

Én is kivágom a fogkrém tubusát és akkor még 5-6 fogmosásra való kijön belőle.

Nem is értem hogy ez neked miért kérdés.

Szerintem ez nem föltétlenül személyiséghez köthetõ, pl. ha nincs itthon másik fogkrém és pillanatnyilag nincs idõm újat venni, olyankor én is kinyomom az utolsó krémet, mi mást tennék?

Ez az utolsó morzsa dolog is talán olyankor van, ha nagyon ízlett valami, de ha nem ízlik eléggé, akkor simán ott hagyom a felét, vagy nem eszek belõle egyáltalán, hiába hogy ki volt fizetve.

Teljesen normális dolog.

Egy joghurtos pohárra 5 percet nem fordítok, de felet én is foglalkozom vele, hogy kinyerjem belőle az ételt. Fogkrém dettó. Amikor más már kidobná a tubust, felhajtogatva a végétől az elejéig még 2-3 fogmosásnyi kinyerhető belőle. Ha ezzel egész életemben csak egyetlen tubus fogkrémet megspórolnék, akkor már megérte. de év 1 tubus is megspórolható vele szerintem.

Nem tudom hogy hívják ezt a tulajdonságot, de takarékos ember aki ezt megcsinálja, és megbecsüli azt, amiért megdolgozott.

Én úgy vagyok vele, hogy miért menjen a szemétbe akár az apró morzsa is, vagy miért maradjon benne 2 kiskanálnyi joghurt, ha inkább meg is ehetem? De a tányért is "kitisztítom" ha eszem, nem hagyom ott a felét ha ízlik.

Engem nem a "kifizetés" hanem a pazarlás zavar. Egyszerűen rosszul érzem magam tőle, hogy kidobok valamit, ami még használható vagy van benne. Sajnos járok gyors éttermekbe is, komolyan rosszul érzem magam, mikor látom, hogy egy egyszeri kajálással mennyi hulladékot termelünk.

Tálcára reklám papír, krumplis papír, hamburger dobozban vagy csomagolva, egy vagon szalvéta, szívószál csomagolva, eldobható pohár, tetővel, blokk, eldobható kanál, villa. Fél kukányi szemét egyetlen evéssel.

Amúgy régen csóró egyetemistaként az étellel voltam egyedül így, hogy "meg kell enni". Egész életemben ezt nevelték belém, hogy ételt nem dobunk ki (persze bármi mást igen, de egy 10 forintos zsömlét azt bűn).

Ráadásul mivel saját keresetem nem volt, pénzem szintén alig, így még inkább az volt bennem, hogy ez ki van fizetve meg kell enni.

Mára ez elmúlt, ha nem ízlik, vagy sok akkor otthagyom.