Van olyan ember, aki úgy fejezi ki a boldogságát, hogy közben nem mosolyog?

Barátommal már több mint egy éve vagyunk együtt. A kapcsolatunk elején minden rendben volt, kedves, udvarias fiú volt, és elvarázsolt, hogy mennyire figyelmes velem. Aztán elkezdett megváltozni. Séta alkalmával is láttam rajta hogy nem mosolyog, nem is szomorú, csak közömbösen néz. Én akkor azt hittem hogy már nem szeret, de kiderült hogy nem errol van szó. Akkor buta módon megkértem őt, hogy próbálja meg úgy kifejezni a szerelmet, ahogy mások, akkor elég jó volt utána, de egy hónappal ezelőtt, mikor nyáriszünetben nem voltunk annyit együtt megváltozott megint. Azt mondta, hogy elfáradt ebben, hogy így kell kifejeznie, ahogy nekem jó, és hogy ezt csak egy ideig tudja így fenntartani. Én ezt megértem, és utólag belegondolva nagyon nem volt okos dolog ilyesmire megkérni. Csak nagyon megijedtem, hogy elvesztem a szerelmét, És görcsösen ragaszkodtam hozza, hogy olyan legyen, mint régen. Most is rettentő apatikusan viselkedik, és ezzel nagyon megrémít, mert fogalmam sincs hogy mikor mit érez. Én nagyon szeretem, és van olyan hogy szerinte túl érzelmes vagyok vele, pl. nem bírja, ha társaságban hozzábújok... Én mostanra eléggé elkeseredtem, mert szó sincs arról hogy már kihűlt volna a szerelmem, egyszerűen csak máshogy nevelkedtünk, én nagyon érzelmesen ő meg nagyon érzeketlen családi környezetben. Nagyon kétségbe vagyok esve... Valaki tudna segíteni?