Hogy találhat magára az az ember, aki nem lelkesedik igazán semmiért?

Hogy akarsz olyant választani, amit szeretsz, ha nem szeretsz semmit?

Ha nincs konkrétum, amit választottál volna a jelenlegi pályád helyett, akkor nemigen tudom sajnálni a helyzeted.

Helyetted nem tudhatjuk, hogy ki vagy és mit akarsz, mi a célod.. ha van egyáltalán.

Túl sok energiát fordìtottál a tudásod fejlesztésére, ahelyett, hogy a szíveddel is foglalkoztál volna. Az életedet te irányítod, te döntöd el, hogy merre haladsz, emellett azt is, hogy mi iránt lelkesedsz.

A legfontosabb az az, hogy nem szabad kiadni a kormányt a kezedből, mert könnyen visszaélhetnek vele. Csak magadra hallgass, akkor nem fogsz csalódni.

Van az a kissé frivol, de elég kifejező mondás, miszerint „aki egész életében másokat követ, az sosem lát egyebet, mint seggeket”.

Szerintem érdemes lenne elgondolkodnom rajta, számodra mit jelent a siker. Írod, hogy „sikeres” szüleid vannak – miben áll a sikerük? Mert ez mindenkinek mást jelent, hogy pár példát írjak:

– pénzt,

– hatalmat,

– jó szociális hálót / családot,

– az érzést, hogy értéket teremtesz

…

Te mitől lennél elégedett? Ha mondjuk a szüleidnek hatalmat és pénzt jelent, attól még lehet, hogy te boldog lehetnél hatalom nélkül és kevesebb pénzzel, de egy olyan szakmával, ahol alkotsz valamit.

Erre senki sem fog tudni választ adni helyetted.

A „presztízs” is elég relatív dolog. Az én „köreimben” egy filozófusnak nagyobb a presztízse, mint mondjuk egy közgazdásznak. Ahogy egy lelkiismeretes, jó asztalosnak is nagyobb a presztízse, mint egy hányaveti orvosnak. Számodra mi a fontos, hogy pl. a felületes szemlélő tátsa a száját, mert te doktor vagy (miközben rühelled és ebből kifolyólag rosszul is végzed a munkádat), vagy hogy olyan dolgokkal foglalkozz, amit szeretsz és tudsz (legyen az bármi), így akik ismernek, azok megbecsüljenek érte?