Rossz ember vagyok, ha ezek jellemzők rám?

Rá kellene hogy az ember érzelmeink kimutatásával nincs semmi gond.

Teljesen normális dolog.

Felgyülemlik benned a harag vagy a szomorúság és kibaxottul csúnyán fog kijönni.

Ne legyél robotoid légyszíves.

Mi okból szoktál valakit utálni? Vagy csak úgy akárkit utálsz ok nélkül?

Azzal nincs különösebb baj szerintem, hogy érzéketlen vagy. Azzal sincs, ha utálsz bizonyos embereket, bizonyos okokból. Amúgy én is így viszonyulok azokhoz, akiket megutálok valamilyen okból, tehát teljesen érthetőnek tartom.

De az nem mindegy, hogy miért utálsz meg valakit. Pl. megutálom azt, aki ártott nekem, szándékosan bántott. Csak úgy utálni random embereket viszont eléggé gázos.

Pl. Én elröhögném magam, ha visszahallanám, hogy valaki "utál engem", miközben semmi rosszat nem tettem. Olyan esetben, mikor sérelmet okoztam, érthető.

Mintha csak rólam írtál volna. Én is utálom kimutatni az érzelmeim másoknak, valamiért szégyellem őket. Nem akarom, hogy mások törékenynek lássanak.

Akik pedig rászolgáltak arra, hogy utáljam őket, azoknak a halálhírétől is teljes szívemből boldog lennék. Bunkón hangozhat, de ez van.

Viszont akiket kedvelek, azokkal kedves vagyok és szívesen segítek nekik, mondjuk nem mondanám, hogy olyan önzetlenül teszem mindezt, mert elvárom, hogy ha én segítek valamiben egy barátomnak, ő is viszonozza, ha legközelebb nekem kell valami.

A 49%-osra meg amúgy ne hallgass, azt se tudja, mit jelentenek a szavak, amikkel dobálózik :D

*2 nagyon jó barátom van. Ők azok,akikért tényleg bármit megtennék

Ezek csak nagy szavak, amik üresek. Ha tenned kéne, akkor nem lennél sehol.

Ismerek hozzád hasonló embert, aki állandóan azt hangoztatta, hogy némelyekért az életét is adná ha kéne, aztán amikor egy nehezebb helyzet állt elő, ő volt az aki patkányként viselkedett, és csak a saját bőrét mentette.

Előszőr cselekedet, aztán a szavak a már megtörtént cselekedet után.

Szóval engem nem győztél erről meg.

kettes vagyok

Azért kérdeztem, milyen idős vagy, mert amely fajta viselkedésmód és világlátás elfogadható tinédzser korban, az már visszamaradottnak minősül felnőtt korban.