Tényleg ilyen kiábrándítóan szánalmasak az emberek?
Magamat sem tartom különbek, ezért rázott ez meg ennyire.
Egy kabaréműsoron ültem, előttem a kopaszodó, foghíjas férfi nagyon nevetett, mellette a nő, látszott, hogy próbált kiöltözni. Egyáltalán nem volt humoros a műsor, ócska viccek voltak, erőltetett, de mindenki annyira vidám akart lenni.
Néztem az embereket, önfeledten szórakoztak és másnap hajnalban mennek vissza az ALDI-ba a raktárba dolgozni, meg a depódba fuvarozni a joghurtokat...
Annyira értelmetlennek láttam egy pillanatra, borzalommal töltött el, hogy én is itt ülök velük, egy a sok közül, nem akarok ilye szánalmas lenni. Egyáltalán mire jó ez a lét, ha ezzel múlik el?
Egyetemista tanuló vagyok, mellette most kezdtem dolgozni, talán valami válságban lehetek, a munkahelyen eltöltött első hét után este sírtam, mert rámzuhant annak a terhe hogy nem akarok egész életemben egy számítógép előtt ülni az irodában...
Ez valami huszonéves válság? Vagy normális vagyok egyáltalán?
"... az ipari tanuló időszakban, egyik hajnalban, munkába menet döntötte el, hogy nem szeretne olyan munkával megöregedni...
Igen, a 32-es busszal, majd villamossal kellett menni. Fú, akkor tényleg azt mondtam, hogy na, ezt nem. Reggel fél 5-kor tumultusban szagolgattam mindenféle embert, és azt mondtam, hogy na, ebből elegem van."
Aki ezt nyilatkozta már elmúlt 70, szóval en sem gondolom, hogy csak a mai generációt érintő probléma lenne.
A mai fiatalság valahol álomvilágban él. És igen, a média, a technológia nagyban felelős ezért.
Mert: rengeteg tanulmány és felmérés készült a fiatalok körében arról, hogy mit is képzelnek el a jövőt illetően. A nagy többség álomfizetést akar, amiből azonnal telik luxusra, kocsira, házra, "izgalmas" (utazások, stb) életre. Sokan saját vállalkozást akarnak, mert nem akarnak főnököt. És még sorolhatnám. Mert a kép amit kapnak a világról torz. A filmekben mindenki sikeres lesz, tele van minden jött-ment celebekkel. Sok olyan példa van szem előtt, ahol látszólag könnyű az élet.
Mindenki egyéniség akar lenni. Mindenki egyedit akar alkotni, de a mai világban ez egyre nehezebb feladat.
Azután jön a fekete leves. Mert kiderül, hogy az élet nem ilyen egyszerű, hogy végső soron nagyon kevés az egyéniség és mindenki egy nagy masszát alkot. Az élet felnőttként beszippant, felemészt. Fiatalon senki nem akarja ezt, de mégis megtörténik.
Kedves Kérdező, te most kaptad azt a bizonyos ébresztő pofont.
Ezen minden generáció átesik, átesett valamilyen formában, mértékben.
Nyilván mindig vannak kivételek.
És neked sem kell minden áron megelégedni azzal, ami van.
Tudod mit nem szeretnél, akkor derítsd ki azt is, hogy mit szeretnél és dolgozz meg érte.
Ez nem új jelenség pedig. Megcsömörlésnek hívják. Vanitatum vanitas, írta Kölcsey Ferenc 1823-ban.
Téged egyszerűen pofán csapott a felnőttlét, ezek kívül, persze ezzel összefüggésben azt is lehet mondani, hogy nem jó helyen vagy. Új célokra van szükséged, megint életet kell vinned az életbe.
De annak a hozzászólónak is igaza van, hogy szánakozni azokon az embereken, akikkel nem tudsz azonosulni, hülyeség és felesleges. Te nem ilyen életre vágysz, ok, de nehogy besüppedj abba, hogy ez az egyetlen alternatíva, mert nem az, viszont tenni is kell érte. Meg kell találnod a helyedet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!