Tényleg ilyen kiábrándítóan szánalmasak az emberek?
Magamat sem tartom különbek, ezért rázott ez meg ennyire.
Egy kabaréműsoron ültem, előttem a kopaszodó, foghíjas férfi nagyon nevetett, mellette a nő, látszott, hogy próbált kiöltözni. Egyáltalán nem volt humoros a műsor, ócska viccek voltak, erőltetett, de mindenki annyira vidám akart lenni.
Néztem az embereket, önfeledten szórakoztak és másnap hajnalban mennek vissza az ALDI-ba a raktárba dolgozni, meg a depódba fuvarozni a joghurtokat...
Annyira értelmetlennek láttam egy pillanatra, borzalommal töltött el, hogy én is itt ülök velük, egy a sok közül, nem akarok ilye szánalmas lenni. Egyáltalán mire jó ez a lét, ha ezzel múlik el?
Egyetemista tanuló vagyok, mellette most kezdtem dolgozni, talán valami válságban lehetek, a munkahelyen eltöltött első hét után este sírtam, mert rámzuhant annak a terhe hogy nem akarok egész életemben egy számítógép előtt ülni az irodában...
Ez valami huszonéves válság? Vagy normális vagyok egyáltalán?
Nem, nem huszonéves válság.
Egyszerűen ráébredtél, hogy pont ugyanolyan felnőtt vagy, mint a többi, ezért derogált neked mások mellett ülni, nehogy közéjük valónak érezd magad vagy annak lássanak egy percre is.
A munkahelyeden eltöltött első hét után meg azért sírtál, mert rájöttél, hogy a gyerekkor elmúlt, az élet sokkal nehezebb, mint eddig hitted, vannak benne határidők, hierarchia, felelősség, stb. ÉS nem is nagyon teheted azt 0-24-ben, ami tetszik meg szórakoztat.
El fog múlni.
Egy dolog biztos: HUSZONéves vagy. Felnőtt. Már nem leszel gyerek, és a világ sem könnyíti meg többé az életed.
Egyetemistaként már szorulhatott volna a gondolkodásodba némi értelem is, elmondanám neked majd ha külföldön vállalsz kétkezi munkát, ott is ugyanúgy lesz kopaszodó, kövér 50-es aki veled fog dolgozni, ez nem magyar sajátosság, ki mennyire figyel magára...
Ennyi az élet, miért mit vártál?
1: engem nem a felelősség nyomaszt, vagy a munka. Kifejezetten olyan munkahelyeket szeretnék később, ha már lesz tapasztalarom, ahol nagy a felelősség, mert engem ez hoz izgalomba, olyankor teljesítek legjobban. Az ijeszt meg, hogy nem akarok monoton droidmunkát végezni és ki akarok ebből törni.
Fiatalabb koromban is mindig dolgoztam nyáron, sosem voltam léhűtő, aki csak szórakozni akar.
5
Nézd, ne érezd a támadást ebben a válaszomban sem, ahogy az egyesben sem tetted, ok?
Tehát: a munkádat magad válogatod meg. De nem úgy, hogy sírdogálsz, hogy te nem akarsz droid lenni.
SEM nem úgy, és ez a nagyon fontos, hogy más emberek lenézésével próbálod magad kiemelni közülük. Az általad felvázolt emberek remekülszórakoztak, programon voltak, a hétköznapokban meg dolgoztak. És mindebben SEMMI rossz nincsen. Ha ők bármilyen becsületes munkát végeznek, és abból olcsó holmikra telik, és így szórakoznak, az is tiszteletre méltó.
Mert a becsületes munka mindig megsüvegelendő.
Te pedig nem leszel attól kevésbé átlagos, kevésbé droid és kevésbé 12 egy tucat közember, hogy megpróbálod lenézni a többi embert, ráadásul érdemtelenül. És ha ők boldogak? Te lenézed őket, ők mégis boldogak, szórakoznak, nevetnek, családi programot csinálnak.
Érted?
Mások hátán nem leszel több, különb. Sőt.
Rád visszatérve: ismered a mondást, hogy van mire szerénynek lennie? Azt jelenti, hogy az illető elért már annyi mindent az életben, hogy nem szükséges nagyképűsködnie, azaz az eredményei, a jelleme önmagukért beszélnek. Légy te is ilyen ember.
6
Az egyes válaszoló vagyok.
Egyetlen válaszben sem volt agresszió, és senkinek nem látom, hogy az elevenére tapintottál volna.
Kérlek, ne légy egy hisztis, infantilis kölyök, aki a nem neki tetsző válaszok miatt, melyek az elevébe vágnak, másokat kezd el szidni és kikéri azt magának.
Itt semmi okod nincsen rá.
Relax.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!