Tényleg ilyen kiábrándítóan szánalmasak az emberek?
Magamat sem tartom különbek, ezért rázott ez meg ennyire.
Egy kabaréműsoron ültem, előttem a kopaszodó, foghíjas férfi nagyon nevetett, mellette a nő, látszott, hogy próbált kiöltözni. Egyáltalán nem volt humoros a műsor, ócska viccek voltak, erőltetett, de mindenki annyira vidám akart lenni.
Néztem az embereket, önfeledten szórakoztak és másnap hajnalban mennek vissza az ALDI-ba a raktárba dolgozni, meg a depódba fuvarozni a joghurtokat...
Annyira értelmetlennek láttam egy pillanatra, borzalommal töltött el, hogy én is itt ülök velük, egy a sok közül, nem akarok ilye szánalmas lenni. Egyáltalán mire jó ez a lét, ha ezzel múlik el?
Egyetemista tanuló vagyok, mellette most kezdtem dolgozni, talán valami válságban lehetek, a munkahelyen eltöltött első hét után este sírtam, mert rámzuhant annak a terhe hogy nem akarok egész életemben egy számítógép előtt ülni az irodában...
Ez valami huszonéves válság? Vagy normális vagyok egyáltalán?
Nézd, mondok még egy baromi okosat, jó? :)
Céltalan hajósnak semmilyen szél nem lesz jó.
Azaz ki kellene találnod magad, az éelted, a céljaid, a 3-5 éves terveid, kiszamolo.hu-t olvasni mellé, és annak megfelelően és azokért küzdeni.
Különben csak toporogsz és telik az élet.
Az élet nem célos vagy céltalan, boldog vagy boldogtalan. Az élet csak VAN, és bármilyen tartalat csak te tölthetsz a sajátodba. Nem dobja a gép.
Csak rajtad múlik. Kutya kemény munka, de nagyon megéri.
Nézd, tiéd az első, digitális benszülött generáció.
Elhittétek azt, amit készen kaptatok, a kezdetektől, 0-24-ben, hogy az élet valami színes-szagos, pixeldús csoda, aztán kiderül, hogy IRL ez nem így van és nem is számít.
Ez okozza nálatok tömegesen ezt a csalódásérzést, tehát ez nem a te hibád.
Minden generációnak dobott az élet valami nehézséget, a tiédnek ezt.
Ideje megtanuld, hogy az élet jó, de nem szeret, nem tesz különlegessé, nem jutalmaz azonnal, nem szórakozatat, nem insta, nem face, a dolgok késleltetve jönnek, nincs mindig jutalom/info azonnal, az élet nem bódottá' állandóan, és a többi.
Mindez érzelmileg megterhelő, mert miközben ezen eszközök ebbe a világba löknek benneteket 0-24-ben, addig az agy továbbra is IRL és sokkal lassabban dolgozza fel az érzelmeket és az eseményeket: a normális ütemben.
Szóval, nincs para, csak azért írtam le, hogy értsd.
"Kifejezetten olyan munkahelyeket szeretnék később, ha már lesz tapasztalarom, ahol nagy a felelősség, mert engem ez hoz izgalomba, olyankor teljesítek legjobban. Az ijeszt meg, hogy nem akarok monoton droidmunkát végezni és ki akarok ebből törni."
Akkor semmi gond, megvan a célod, törekedj arra, hogy ezt elérd!
Azt viszont fogadd el, hogy nem mindenki ugyanilyen. Van, akit meg a felelősség ijeszt meg, és sírva menekül az olyan munkából, ahol érzi a felelősség nyomását. Inkább vállal egy monoton, de nyugalmasabb munkát. Ebben szerintem nincs semmi szánalmas, sőt! Szerintem az a szánalmas, aki nem tudja, hogy hol van a helyén, és olyasmit erőltet, amire a képességei és/vagy a jelleme nem teszik alkalmassá.
"nem insta, nem face..."
Igen, ez egy baj, az idősebb korosztály automarikusan rá akarja húzni az egész generaciónkra azt, hogy minket így inkluzívan ez érdekel és ez motivál.
18
Akkor a szádba rágom még egyszer: NEM írtam, hogy az érdekel vagy motivál. Azt mondtam, hogy ebben a viágban, ennek természetességével nőttök fel, és amiről beszéltem, az egy PSZICHOLÓGIAI TÉNY, amit már számos átfogó vizsgálat bebizonyított.
Kísérelj meg értően olvasni, 3 mondatnál hosszab szövegeket is.
Ezek generációs TÉNYEK. Nem, nem azon múlnak, hogy mi érdekel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!