Honnan van a nyugdíjasok és más idős emberek magabiztossága?

Kissé javítanék a kérdéseden.

Honnan van EGYES nyugdíjasok és más idős emberek magabiztossága?

Egyébként ebben a leírt esetben hol a fiatal, akit kioktatott a 65 év körüli?

Kedves kérdező!

Én középkorúként írom, hogy a mai fiatalok hihetetlenül beképzeltek, mert jóval többet gondolnak magukról, mint akik valójában. És hihetetlenül tiszteletlenek, mert megalázóan és sértően beszélnek és viselkednek az idősebbekkel. Tudod te sem leszel örökké fiatal, tapasztalatból írom és mondom. A fiatalságot úgy elrepül, mintha nem is lett volna, és ezzel együtt majd te is esetlenebb, együgyűbb, nyomorultabb leszel. Akkor majd te is kioktathatod a fiatalabbakat.

Az idősebbek nem hiszem, hogy kioktatják a fiatalokat, csak ti akarjátok kioktatásnak venni a jótanácsot, mert így könnyebb megsértődni vagy figyelmen kívül hagyni az elhangzottakat. Most így 40 évesen sajnálom, hogy nem hallgattam jobban a tapasztaltabb idősebbekre, sok csalódást elkerülhettem volna.

25 éves fiatal férfi vagyok. Az elmúlt hónapban kétszer akartam átadni a helyemet a buszon öregnéniknek. Az első esetben le lettem cseszve, hogy mit zavarom a szegény idős nénit. A második esetben két utas szólt be, hogy mekkora paraszt vagyok, amiért olyan helyet akarok átadni, ami a többinél kicsit magasabban van, és így nem tud oda felmászni egy időskorú. Egyik esetben sem kaptam egy "köszönöm fiatalember"-t sem.

Lehet, hogy kifogtam a két ritka esetet ebben a hónapban, de ilyenkor az ember akaratlanul is kivetíti a dühét a többi idősre is. Lehet, hogyha mégegyszer előfordul egy ilyen incidens, akkor már én is azt fogom mondani, hogy d#göljön meg az összes nyugger. Majd ha ők is olymódon fognak viselkedni, hogy az ember szívesen segítsen nekik, akkor talán a fiatalok közül is többen fogják venni a fáradtságot.

Úgyhogy mielőtt elkezdjük fikázni a mai fiatalokat, érdemes lenne az ő szemszögükből is átgondolni a dolgokat.

Kedves 3-s!

Lehet dühöngeni, lehet haragudni, lehet a pokolba kívánni az összes nuggert, ahogy nagy tisztelettel te írtad, de ezzel a gyűlölettel csak magadnak ártasz. Egy kevésbé megfáradt, kevesebb rosszat megélő, állandó fizikai gyötrelmektől még mentes fiatal legyen türelmesebb és ezzel együtt tisztelettudóbb az idősekkel szemben, mert, mint ahogy írtam, te is villámgyorsan megöregszel és ugyanazt fogod visszakapni, mint ahogy most te viselkedsz a fiatalokkal, mert a mostani gyerekek rólad vesznek példát.

Kedves 3-s!

Lehet dühöngeni, lehet haragudni, lehet a pokolba kívánni az összes nuggert, ahogy nagy tisztelettel te írtad, de ezzel a gyűlölettel csak magadnak ártasz. Egy kevésbé megfáradt, kevesebb rosszat megélő, állandó fizikai gyötrelmektől még mentes fiatal legyen türelmesebb és ezzel együtt tisztelettudóbb az idősekkel szemben, mert, mint ahogy írtam, te is villámgyorsan megöregszel és ugyanazt fogod visszakapni, mint ahogy most te viselkedsz az idősebbekkel, mert a mostani gyerekek rólad vesznek példát.

Kedves 4-5ös, és kérdező!

Nem fogok ettől hadjáratot indítani a nyugdíjasok ellen, és nem is gyűlölöm őket, lehet, hogy kicsit kétértelműen fejeztem ki magam. Viszont teljesen meg tudom érteni azokat a fiatalokat, akik az első vagy második ilyen eset után azt mondják, hogy akkor ők keresztül fognak nézni a nyugdíjasokon.

Eleve gondoljunk bele magába a szituációba. Száll fel a nyugdíjjas, és ahogy elhalad az ülő fiatal mellett, az felpattan, és megkérdezi, hogy "elnézést, le tetszik-e ülni". Ebben a helyzetben az összes utas ösztönösen rá figyel, mert megtörte az utazás monotóniáját. Ekkor ha valami negatív hatás éri (pl valaki beszól neki, vagy a nyugdíjjas rá morog), akkor gyakorlatilag mindenki előtt meg lett alázva. Fiatalabb korban mégérzékenyebben érintik az ilyenek az embert, így szerintem teljesen érthető, ha ezek után inkább "bunkók" lesznek, és nem ajánlják fel egyből a helyüket.

"legyen türelmesebb és ezzel együtt tisztelettudóbb az idősekkel szemben, mert, mint ahogy írtam, te is villámgyorsan megöregszel és ugyanazt fogod visszakapni, mint ahogy most te viselkedsz a fiatalokkal..."

-> ezzel egyáltalán nem értek egyet. Miért kezelnének öregkoromra automatikusan úgy, mint ahogy 50 éve én kezeltem a nyugdíjasokat? Sokkal inkább attól függ, hogy nyugdíjjasként hogyan viselkedem. Ha lágy hangvétellel, és az emberi tiszteletet megadva a másiknak lépek oda majd öregen egy fiatalhoz, hogy "elnézést fiatalember, át tudná adni a helyét, mert nagyon fájnak a lábaim", akkor sokkal nagyobb sikerrel járok, mintha úgy cselekszem, mint most egy-két megkeseredett öregember, akik azt gondolják, hogy 65 év felett az embernek automatikusan jár a buszon lévő ülőhely privilégiuma, így akár bunkó, erőszakos módon is követelheti magának...

A felfogással van a baj, és az egymás iránti tisztelet hiányával. El kell vonatkoztatni a "ha most így viselkedek 50 év múlva ezt kapom" kliséktől, mert ha kicsit belegondol az ember, rájön, hogy semmi alapja nincs ennek, csupán még fiatalkorában ezt súlykolták bele a szüleik anélkül, hogy megmagyarázták volna, miért is müködne igy a világ...

Szintén „középkorúként” írom (eh, borzalmas kifejezés ez! :)), hogy szerintem azért nem érdemes ezen rágódni, mert az emberek azok emberek, mióta világ a világ, a fiatalok, az idősek és minden más korosztály is éppúgy bővelkedik a ostobákban és a taplókban, ahogy a kedves és jó fej emberekben is.

Bár könnyen lehet, hogy az idősek közt kissé megszaporodik a morgolódók száma, mivel ők türelmetlenebbek, mert már látják, hogy a „B oldalon” vannak, itt fáj, ott fáj, a rokonok, barátok sorra halnak körülöttük, nincs reményük megváltoztatni a sorsukat, stb. – ergo egy pöttyet több okuk van a rosszkedvre a többieknél. Persze ez nem mentség, és természetesen a normálisak nem lesznek ettől undokak másokkal.

Másrészt nem azért kell(ene) normálisnak, figyelmesnek lenni másokkal, mert azt feltételezzük róluk, hogy ők is azok, hanem azért, mert mi magunk azok vagyunk, tisztában vagyunk a társadalmi együttélés alapvető szabályaival. Ezzel nem azt mondom, hogy „nyújts oda a másik orcádat is”, de triviális példával élve, attól még, hogy a szomszédom egy tajparaszt, köszönök neki, ha találkozunk – attól függetlenül, hogy meg van róla a véleményem, és nem állok le vele jópofizni, sőt, ha agresszív velem, akkor helyre teszem. És igen, akkor is köszönök, ha ő nem teszi. Miért ne tenném, hiszen ő a paraszt, nem én? :)

És bár sosem méricskéltem, ki mennyire hálás azért, ha emberként viselkedem vele, azt tapasztaltam az életem során, hogy a normális viselkedés „kifizetődő”, egyrészt mert tartást ad, másrészt pedig, ha nem attól az embertől, de másvalakitől rendszerint még „vissza is kapom”, hogy rendes voltam.

Igaza van a 3. hozzászólónak is, de nagyon rossz irány, ha a negatív példákból általánosítunk, és ezért az „arra érdemes” időseket is megfosztjuk mondjuk attól, hogy átadjuk nekik a helyet.

Mondom mindezt úgy, hogy nekem terhesen szinte soha senki nem adta át a helyet a tömegközlekedésen (mondjuk fitt voltam, és ha át akarták adni, akkor is megköszöntem, de nem ültem le, ám ez nem volt rám írva).

Úgy általában elég rossz iránynak vélem, hogy a generációk egymást szólják le, azzal sem értek egyet, amit szülőknél tapasztalok, hogy hülyének, kis „köcsögnek” kezelik a gyerekeket.

Egész életük tömény mélytorkozás volt. Most végre visszaadhatják, mert egy idősnek senki nem fog behúzni egyet, a betyárbecsület erősebb, mint a törvény (írd be valamelyik okt.23-as vagy márc.15-ös dátumot Youtube-ra, és nézd meg, hogy képes némelyik szépkorú emberszabású a reszketeg kezeivel a villamossínekhez b*szni az embertársát, mert az más véleményen van... és ezt politikától függetlenül mondom).

Esküszöm, tízből két idős néni az, aki imádnivaló, kedves, bölcs, nyugodt. A maradék nyolctól instant idegrángást kapok. A múltkor az egyikükkel azért üvöltöztünk két megállón át, mert nem tetszett neki, hogy nem a busz belseje felé álltam arccal, hanem hátrafordulva, az ablakon néztem ki. A táskám levettem, én k*a anyámat tényleg, hogy szívesebben állok a tömött pótlóbuszon arccal az ablaküveg felé, és gyönyörködök a Váci út rusztikus szépségében, mint, hogy két centire legyek arccal előre egy 180 cm-es ember hónaljában.

És mivel mindig visszapofázok, és nagyon jól tudom, hogy jó eséllyel én is egy ilyen idegesítő vén tyúk leszek, remélem lesz annyi erőm, hogy hatvan évesen, vagy ha már munkaképtelen leszek, akkor elintézzek magamnak valami kis "balesetet". És nem, senkinek nem kívánom a halálát, csak azt próbálom demonstrálni, mennyire rettegek attól, hogy majd ilyen vénasszony leszek. Mert ha már fiatalon se vagyok nyugodt és kedves, akkor vénségemre pláne nem leszek :D