Fiúk, lányok, akiket bántottak, megaláztak iskolás korukban, belőletek normális ember lett?

ja, normális lettem, sőt..

nem, nem találkozom velük, nem direkt..

Elvileg.

Az az egy aki volt, azt 8.ban KO-val kiütöttem. 3 mévig nyüstölt, én tűrtem szép csendben, aztán amikor elkezdte, kapott egy öklöst és kb 2 méter után terült el.

Azt hiszem abba az egy ütésben benne volt a több év:D Utána nem mert velem többet szórakozni, én meg rendbe jöttem:D

Igen,feldolgoztam és továbbléptem.Volt aki megvert és rá 10 évre találkoztunk, azóta a legjobb barátom.Ő is, én is sokat változtunk.

Egy két régi piszkálódóval is találkozok néha random, velük sincs rossz kapcsolatom csak nem keressük egymás társaságát.

Engem általános suliban közösítettek ki durván...voltak csúnya ügyek, szemüveg eltörése, verekedés, szekrénybe bezárás míg végül osztályt is váltottam. (A bűnöm annyi volt h elvarázsolt művészlélek voltam és még tanárgyerek is)

Én akkor azzal védekeztem h szünetben inkább kijöttem a teremből és elbújtam rajzolni, napköziben meg az összes fakultatív foglalkozásra eljártam így nem voltam velük egy légtérben. Így végül én voltam az aki zongorázott, énekkarozott, rajzolt, tűzzománcozott stb. ami dolgok egyrészt sikerérzetet adtak hiszen ha szociálisan nem is, itt voltak pozitív élményeim. Aztán gimiben jobb lett és tény nekem is volt mit tanulni később.

Nehéz ilyet átélni de egy idő után sok múlik azon hagyja e az ember, h ez lelkileg örökre hatással legyen rá. Már felnőtt vagyok kiforrott személyiséggel és habár tudom h a "mindenkit el akarok bűvölni" viselkedésem talán innen ered, én döntöm el ennek mennyi teret engedek. Azt vallom h ezek a sérelmek nem mentenek fel semmi alól, hiszen már évek teltek el, volt időm feldolgozni.

Én úgy fogom fel mára h ezek a dolgok erősebbé tettek, és sok mindenhez nem értenék ha anno nem így "menekülök".

A szekálóimat direkt sosem kerestem mert nem részei az életemnek. :D

Igen, normális lettem, bár azért vannak még kihatásai a sulis dolgoknak a felnőtt életemre.

Nálunk az osztályban iszonyatos volt a klikkesedés, és ezek a klikkek utálták egymást. Nekem is volt egy kisebb klikkem, amiben 3 barátnőmmel voltam. Viszont sajnos négyünk közül egyedül én jártam csak spanyolórára. Így ezek az órák általában felértek egy rémálommal, főleg, hogy a legnagyobb, és legszemetebb lányklikk minden tagja is ide járt, ők tették ki a csoport nagy részét. Az egy dolog volt, hogy szinte minden órán egyedül ültem. Viszont ha a tanár felszólított, vagy előadást kellett tartani, akkor ők mindig hangosan sutyorogtak meg kinevettek, ez baromi rossz volt. Amikor pl a kedvenc filmről kellett beszélni, ott is végig röhögtek, és fikáztak, hogy hogy szeretheti valaki ezt a szart. Plusz ha el kellett dönteni valamit a osztályban, vagy véleményt alkotni, akkor ezek a lányok mindenkit leszóltak, aki nem a klikkjükbe tartozott. Nem azt nézték, hogy maga az ötlet jó-e, hanem hogy ki mondja.

Ennek az a hatása lett rám, hogy ma sem szívesen osztom meg a gondolataimat olyan emberekkel, akik nem állnak közel hozzám, pl.munkatársakkal. Nem mondok önálló véleményt, hanem helyeslek azzal, akinek a legközelebb áll az elképzelése az enyémhez. Emellett rettegek a nyilvános szerepléstől, az olyan szituációktól, amikor én beszélek, és rám figyel mindenki. Biztos vagyok benne, hogy ez a középiskolai rossz élményeim utóhatása.