Miért nem lehet elképzelni, hogy valaki maga miatt tanul?

Téged miért zavar az, hogy más mit gondol? Itt a probléma igazából...

Az emberek gondolkozását, véleményét csak nagyon nehezen lehet megváltoztatni, akkor sem lenne belőle előnyöd, szóval butaság ilyeneken gondolkodni.

Pszichológia esetében meg pont tovább kell menni vagy nagy gázban leszel.

A kérdésedben benne van a válasz: azért mondják ezt, mert más „életjátékot” játszanak, mint te, számukra a pénz az elérendő cél, így nyilván mindent ennek rendelnek alá, ebből a szempontból néznek.

Ne foglalkozz velük, mindig lesznek körülötted ilyen emberek, szerintem a legtöbben a munkát csak pénzszerzési lehetőségnek tekintik (ezért hajlandók olyan dolgokat csinálni, amiket esetleg utálnak). Leegyszerűsítve a gondolatmenetet, ők amolyan „kipipálós” típusok: kell egy jól fizető állás (megvan? pipa!), kell egy lakás/ház (megvan? pipa!), kell egy autó (megvan? pipa!), kell egy férj/feleség (megvan? pipa!), kell egy/két/x gyerek (megvan? pipa!)… sajnos az ilyen ismerőseim körében az összes pipa megszerzése után („csodák csodája!”) nem jön el a beteljesedés, hanem inkább kiégnek, céltalanná válik az életük.

Azért szerencsére vannak olyanok is, akik más értékrend mentén mozognak. A tanulás az én véleményem szerint egy élethosszig tartó folyamat, és úgy tapasztalom, hogy semmilyen tanulás nem vész kárba, nincs olyan, hogy időt veszteget az ember. Ráadásul ugye egyre inkább megismered általa magad, és látod, mennyi mindent nem tudsz, így folytonos motivációt ad.

Persze nem mondhatom, hogy egyik vagy másik életstratégia jobb vagy rosszabb volna, a lényeg, hogy tiszteletben kell tartani a másik véleményét.

Nem vagyunk egyformák.

Azt nem írtad, hogy miből élsz, így nem is személyeskednék nyilván.

Engem az zavar, ha valaki az említett szakokhoz hasonlóra jár és közben állandóan sír, hogy sosem lesz munkája, sem jó fizetése. Akkor minek? Ha szeretetből, hobbiból csinálja, azzal semmi gondom, de akkor ne sírjon.

Megjegyzem ha van állásod, eltartod magad és mellette tanulsz, abban az ég világon semmi gondot nem látok.

Azt megint furcsállom, ha az ember 40 éves koráig tanul és addig a szülei tartják el, de ez csak az én véleményem. Kicsit önző dolognak tartom.

Van egy műszaki diplomám, jó keresetem, ráadásul szeretem, amit csinálok. Idő közben megcsináltam egy mesterképzést és most kezdek egy szakmérnökit. Nem várok ezért semmit, magam miatt tanulok a saját szabadidőmben, mert érdekel és mert szeretnék ezzel foglalkozni. Megjegyzem abszolút nem érdekel, hogy ki mit szól a tanulási vágyamhoz, pedig inkább pozitív megerősítéseket kapok, mint negatívat.

Azért, mert kevés az olyan ember, aki megtalálja azt amit hivatásként tud gyakorolni.

Kérdezd meg a kötekedőket, hogyha a jelenlegi munkájuk nem fizetne úgy ahogy, tovább csinálnák? Valószinüleg nem. A jó munkahely alatt a legtöbben sok pénzt értenek, nem pedig olyant, amit szeretnek.

Én 20 évesen nyáron is napi több órát töltök tanulással, sok ismerősőm pedig nem tudja megérteni, hogy vagyok erre képes, pedig ők is egyetemet végeztek. Itt derült ki, hogy mi alapján választották ők az egyetemet és a szakmájukat :)

Kérdező, jó amit csinálsz, ha kellő komolysággal végzed el az egyetemet, megtalálod a helyed. A diplomások 80% azért végezte el, hogy legyen nekik is egy diplomájuk, szaktudás nelkül, igy nem kell csodálkozni, hogy nem tudtak elhelyezkedni.