Akik nem vállalnak gyereket, tényleg magányosak lesznek idővel? Egyedül fognak meghalni?

Milyen rokonok koltoznek ossze? Testver a testverrel pl? Egyik csalados mondjuk masik nem. Eletszerutlen... mindenki a sajat csaladjaval van. A rokonokkal valo osszekoltozes mindig csak feszultseg es balhe...

Idosek otthona...csodas jovokep..

Igen. Dolgozik es hazamegy es ha valami baja van senkit nem tud felhivni. Mondjuk ferj/feleseg meghalt gyerek nincs. Masik rokon is mar ki tudja.. unnepeket sem a kollegakkal fogod tolteni. Lehet a munkahelyen van tarsasag sot biztosan es azon kivul?!

Ritka szerintem az olyan igaz barat aki egy ido utan a csaladi korelezettsege miatt ne hanyagolna el tobbe vagy kevesbe. Nem feltetlen szakad meg a kapcsolat. De ha par havonta 1 alkalom neked ok, vagy legjobb esetben havi egy kielegit kb akkor hajra.

A hiaba van 1-2-3 gyerekuk tojnak a fejukre..

milyen egyszeru sajnalni szegeny nenit meg bacsit foleg ha eloadja a martirt, ha egy gyerek tojik a szulore akkor

1. Elb***ott valamit elegge a nevelesben +

2. Sok esetben ugy viselkedett a kedves szulo ahogy.. csak azt nem latja es soha nem ismeri be.. egy idegennek meg plane nem mondja...

Tehat bocen bunreszes szegeny aldozat nenike meg bacsika..csak kesobb jobb einyalni minthogy az eleteben normalisan csinalta volna a dolgait.. vagy ugy allt volna hozza..az oka mindennek megvan..

En sem fogom soha anyamekat meglatogatni ha bekerulnenek valahova. Es majd mindketto eloadja a szegeny o es rohadek halatlan kolyke stb..en szoveget aki nem ismeri. Mert anyam nagy martir. Csak epp van okom arra hogy nem tartjuk a kapcsolatot es remelem soha nem is fogjuk.

Aki megbecsuli es szereti a rokonait, gyerekeit, aki ugy viselkedik, olyan ember stb.. az nagy valoszinuseggel nem kerul olyan helyzetbe hogy le se tojjak..!

Errol ennyit!

Csak nézz körül facebookon, hogy mennyi sok nő van, akiknek az egyetlen eredménye az életükben az, hogy ki tudtak nyomni a lábuk közül egy gyereket, amire amúgy szinte minden egészséges nőtársuk képes.

Semmi másuk nincsen, tényleg... vagy ha van, azt a gyerek apjától kapták. Beteges világ... ott vagiznak a gyerekkel egyfolytában, naponta jönnek a képek facére és instára. Senkit nem érdekel, én kikövetem őket 😃

Szerintem ez személyiség függő. Ugyanúgy, ahogy én szeretnék gyereket, te meg nem, én magányos lennék gyerek nélkül és elkeseredett, te meg nem. Szóval tök kár ezen pörögni.

1) Párt találni lehet ilyet is olyat is, mivel mint említettem nem vagyunk egyformák, tehát pipa. De kérdésem, ha ő sem lesz Neked valamilyen okból, akkor mi lesz?

2) Az igaz barátok el fognak hanyagolni, ha családjuk lesz, ez teljesen biztos. Persze nem teljesen, de a heti találkák egészen biztosan megszűnnek és ha találkoztok is biztos lehetsz benne, hogy a gyerekek körül fog forogni a világ 90%-ban. A gyermektelen igaz barátot ez persze nem zavarja.

Mi fiatal felnőttek vagyunk, elég nagy a baráti társaságunk. Amióta mindenki párosban él, valahol már gyerek is született, van olyan akivel örülünk ha évente egyszer találkozunk. Mi is állandóan jövünk-megyünk, éljük az életünket. Ha gyerekünk lesz, akkor még több dolgunk lesz, még kevesebb idő jut a hatalmas társaság minden egyes tagjára.

Ezen felül alkalmazkodni kell a délutáni sziesztához, az etetési időhöz, a fürdési időhöz, az altatáshoz, a nagymamákhoz, stb. Teljesen megváltozott minden, amióta születnek a gyerekek, de mi ezt elfogadjuk, hisz nekünk is lesz és nincs ezzel semmi gond. Azzal lenne gond, ha valaki tőlünk várná az igaz baráti megváltást és az állandó szórakoztatást, mert nekik nincs gyerekük.

3) Vannak rokonaid, akiket lehet hogy 5 évente egyszer látsz és részükről nincs is igény többre. Mindenkinek megvan a saját élete, nem akarom máséra ráerőltetni a sajátomat. Igaz ez a kettes pontra is.

4) A kollégáimból bőven elég napi 8 óra, nem vágyom rájuk a szabadidőmben is. Akire igen, azzal megoldjuk persze, de ez nagyon ritka.

5) Idősek otthona, sorstársak. Jártál te már idősek otthonában? Nincs nekem ez ellenemre, inkább ott élek, mint hogy majd a gyerekeim terhére legyek, de azért közel sem leányálom ez. Főleg lelkileg. Főleg úgy, hogy nincs aki meglátogasson és vigyen egy tál hazai kaját.

+1) Ha valaki elhanyagolja az idős szeretteit, annak általában oka van. Én pl. 200 km-re élek a nagymamámtól, de azonnal ott termek, ha baj van és nem megyek úgy a környékre, hogy legalább 1-2 órára ne ugranék be.

Máshova szólított az ég, az egy dolog, de számíthatunk egymásra és azt hiszem itt ez a kulcsmondat. Tudja, hogy van kire támaszkodni, ha úgy van. Akinek nincs gyereke, unokája, annak ez a biztos pont nincs meg. Akinek van, de elmarta őket maga mellől, annak szintén nincs meg.

Az utolsó mondatoddal pedig ebből fakadóan abszolút egyetértek.

És ha elég sok ember nem szül gyereket, akkor

1) a maradék gyerek sem, vagy csak nagyon nehezen fog párt találni

2) nem lesznek igaz barátok

3) nem lesznek rokonok, testvérek

4) nem lesznek kollégák

+1: hosszú távon gondolkodj, ne azon, hogy mi lesz veled, hanem a gyerekeiddel, meg azok gyerekeivel... ja, bocs, elfelejtettem hogy nem is akarsz gyereket :D

A gyerekvállalás sem megváltás ám, márpedig kiábrándító, hogy mennyien ringatják magukat ebbe a tévhitbe.

Minden gyerek függetlenedni akar a szüleitől, márpedig manapság ez abban nyilvánul meg, hogy minél messzebbre költöznek, és egy idő után csak ünnepekkor találkoznak a szüleikkel. És ez még csak nem is neveltetés kérdése. Nevelheted a lehető legjobban a gyerekedet, akkor is túl fárasztó lesz neki hosszú távon hetente többször felhívni, hiszen megvan a saját élete.

A gyerek maximum kisvárosokban/falukban jelent örök társaságot, ha nem költözik el másik városba, csak másik utcába, és oda rendezi be az életét.

Na akkor még esélyes, hogy rendesen részese marad a szülei életének.

Aki nem akar egyedül meghalni, az szerezzen közeli barátokat, és kizárólag olyan emberrel házasodjon össze, akit tényleg szeret, ne azzal, akit először megkaphat.

Tapasztalataim szerint a gyereknevelés miatt kikopó barátok 25-30 év múlva szépen visszajönnek, mert a gyerekeik kirepülnek, elköltöznek, csak az erőltetett családi ünnepre mennek haza (akkor is, ha csak a város másik végén laknak), sőt nagyon gyakran családi viszályok miatt látni sem akarják egymást - így kiüresedik az életük, különösen ahhoz képest, amit a családban megszoktak.

Balgaság az időskori magánytól rettegni, egyszerűen nyitottnak kell maradni - és a társaság megtalál. :)