Ti sajnáltátok az előző autótokat, mikor eladtátok?

Pont annyira koszos az illető, mint te, ez egy.

Kettő: egy használti tárgyról van szó, semmi másról. Tárgyakhoz kötődni fölösleges.

Igaz nem autó, de a laptopommal éreztem hasonlót. 9 évig vigyáztam rá, már ütött-kopott volt, de bírta és karácsonyra kaptam egy újat, amit nem akartam és az enyémet a férjem a sógornőmnek adta, mert kikötöttem, hogy a sógoromnak nem adom, mert mindent tönkretesz. Persze kb egy hétig volt sógornőmnél, és múlthéten hívtak, hogy bekapcsolni se lehet már. :( nagyon pocsék érzés. Még anyukámtól kaptam, aki már nem él. Ez a hülye sógorom meg szétcseszte. Az új géppel meg mindig a férjem játszik focit meg autóversenyt, nekem meg még egy szövegszetkesztő sincs rajta. Na mindegy.

Próbáld szimpatikus embernek eladni és tarts meg belőle valamit emléknek.

Autómat nem mert sosem okozott igazán örömöt, átlag 1.6os... Motoromat meg is könnyeztem a maga 600ccm-vel kezdtem, és sok városi vezetés után is úgy szálltam le róla évekkel később is hogy mindig megmosolyogtatott az amit nyújtani tudnak ezek a gépek, eladáskor persze olyannak szántam aki maga is évek óta motorozott már akkor, de neki meg sokadik motor után lett ez.

Én pedig az 1000 köbcentis nagy testvérét választottam, a márkából.

Ha megtehetném autónál vagy motornál hogy eladás helyett, magamnál tartsam őket egy teremgarázsban, akkor nem okozna gondot a döntés, de így hogy pénzből élünk és nincs belőle zsák számra így csak a megtakarítás kipótolásával tud az ember másra cserélni.

Arról nem beszélve hogy ezek tömeg gyártású járművek, nem egy Lotus vagy akármi, így eszmei értékük nincs, hamarabb végzik bontóban vagy az árokban.