Mi lenne a jobb döntés? Adjam fel saját magam, vagy ne, és akkor inkább maradjak egyedül egy egész életre?

Ez az egyik legnagyobb butaság amire gondolhatsz tiniként. Én is elkövettem ezt a hibát mikor 14-18voltam. Azt hittem hogy csak olyan emberekkel ismerkedhetek akiknek ugyanaz az érdeklődési köre. Kerestem az alterrockos lányokat stb. de rájöttem, hogy nem csak ez az egy dolog van amivel kapcsolódhatsz másokhoz. Csak azért gondolkodsz így mert nincs más ötleted mivel közeledhetnél másokhoz. De sokkal könnyebb ha pl egy kurzusra jártok, beszélhettek a suliról, más emberekről akiket mindketten ismertek. Nyílván hatalmas segítség ha a zeneiízlésetek stimmel, de nem ha nem hát ez van. Nem fog összeomlani a világ.

Szóval ne így tekints rá. Amit megtehetsz, hogy kipróbálsz más dolgokat is. Én is ezt tettem. A világon mindent meghallgatok amiben látok fantáziát. Minden műfajban lehet találni kreativitást és jól hangzó dallamokat.

Valószínűleg nem ezért nem beszélgetnek veled az emberek, hanem azért mert rosszul közelíted meg őket, vagy mert valami baj van veled, de mivel nem ismerlek élőben ezért nem tudom mi lehet a gond. Remélem segítettem (20F)

Bár nem vagyok rajongója a népzenének, én sem vagyok kimondottan valamelyik zenei műfaj kedvelője, mert minden ágazatban van valami, ami megfog. :) De ez jellemző rám a könyvek, sorozatok, filmek terén is, nekem mindegy, milyen műfajú, ki rendezte, kik a színészek stb. ha valami megfog benne. :) S az emberekhez is így állok hozzá, szeretek különféle típusú, különböző életkorú, nemű, felfogású emberekkel barátkozni, mert mindenkiben van valami, ami tetszhet, ami követendő, esetleg elkövetett olyan hibákat, melyek tanulságosak lehetnek számomra, átadhatja a tudását, megismertethet egy teljesen más életszemlélettel, gondolkodásmóddal, ráébreszthet a hibáimra, amiken változtatnom kéne, és így tovább. Bár a tömegembereket én sem túlzottan kedvelem, de nekik is adok egy esélyt, hiszen a felszín alatt egy teljesen más ember lakozhat. :)

Szerintem ne is próbálkozz eldobni magadtól a személyiséged, mert egyébként teljesen lehetetlen, másrészt mindenki látni fogja, hogy te nem olyan vagy, és nevetség tárgya leszel a görcsös megfelelési kényszered miatt.

Ha nem akarnak veled barátkozni, ne erőltesd, amúgy sem lennétek jóban valószínűleg (hiába a közös érdeklődési kör, hogyha ennyire különböztök egymástól személyiségileg). Egyébként nem lehet, hogy túlságosan visszahúzódó vagy, és ez meg is látszik rajtad? Mert nekem is ez volt a problémám, ezért nem barátkozott velem senki, hiszen csak annyi jött le nekik a viselkedésemből, hogy nem szeretnék velük lenni, hagyjanak békén, egyedül is megvagyok, ne szólj hozzám, stb. Idén megyek középiskolába, senkit sem ismerek, csak egyszer találkoztam az osztálytársaimmal, akkor is csak azért, mert idegennyelvi szintfelmérőt kellett írnunk. Megfogadtam, hogy ezúttal nyitottabb leszek, és próbálkozom nem elhajtani magam mellől az embereket a zárkózott viselkedésemmel. Igyekszem megmutatni a személyiségemből a legtöbbet, s ha nem is én leszek az osztály legnépszerűbb csaja, talán lesznek barátaim, de ez egyelőre csak ábránd. :D Hm, te is próbálhatnál nyitottabb lenni (természetesen nem extrovertált szintű nyitottságról beszélek, magadhoz mérten engedd közelebb magadhoz az embereket, s hagyd, hogy megismerjétek egymást. Lehet, hogy egy olyan osztálytársaddal kötsz barátságot, akiről nem is hitted volna, hogy valaha egy szót is vált veled. :D)

Mindenesetre, nagyon remélem, hogy megtalálod a magad társaságát, ha nem is a középiskolában, akkor az egyetemen/munkahelyen/néptánc egyesületben, vonatkerékpumpáló tanfolyamon, esetleg egy buszmegállóban, vagy akárhol a nagyvilágban. ^.^

15/L