Voltatok olyan helyzetben amikor sírtatok valami miatt, de így visszagondolva szégyellitek?

Nekem két helyzet volt. Mikor sikerült a forgalmi vizsgám, akkor ott elsírtam magam örömömben, illetve tavaly a gyakorlatom egy családi vállalkozásnál töltöttem. Szinte családtagként kezeltek,nagyon megszerettük egymást,és az utolsó napomon mikor ment a búcsúzkodás akkor elsírtam magam.

De így visszagondolva nem lett volna szabad egyik szituációban sem sírni, hiszen már eléggé szégyellem. Bár valószínűleg senki sem emlékszik rá rajtam kívül.

Nektek van ilyen??