Lusta vagyok az egész életemhez?

21 éves lány vagyok, és mostanában azt érzem, hogy semmihez nincs kedvem, erőm, kb még beszélgetni sem az emberekkel.

Van munkahelyem, van vőlegényem, de ezen kívül semmi más hasznosat nem csinálok. Nincs kedvem elsétálni tesómék családjához sem, mamáékhoz sem beszélgetni. Amikor anyu itthon van, sokszor vele sincs erőm beszélgetni, mert csak azt érzem, hogy leszív.

Ide tartozik az is, hogy már hosszú hónapok óta fáj a lábam, sántikálva tudok csak menni, folyamatos kivizsgálásokra járok 0 eredménnyel. Krémeken, gyógyszereken élek, csak a fekvés enyhíti. Emiatt tökre elvagyok lustulva.

Így még azt a maradék "testedzést" sem tudom csinálni, ami eddig adott egy kis pozitív energiát vagy érzetet, hogy na nem egy varacskos disznó vagyok, akit már minden gatyája szorít, stb. Nagyon rossz, ez még jobban lehangol. :/

Már orvoshoz sincs kedvem menni, úgy vagyok vele, h csak felesleges időpazarlás, senki nem tud hasznos tanácsot adni. :/

Heti 1x általában kimozdulunk a párommal, de máshoz nincs erőm: pakolás, takarítás, kertészkedés, egy-két baráttal találkozni, úgy elvagyok lustulva, plusz a lábam miatt sok mindent nehéz megcsinálnom.

Ti voltatok már így? Mit tegyek, mi segíthetne?

Köszönöm