Miért sütik rá minden második emberre azt, hogy introvertált?

Valaki kitalálta egyszer ezt a két fogalmat (introvertált, extrovertált), nem néztem utána. Biztosan értett ahhoz, amit csinált, és ott, ahol erre a két szóra szükség van, ott jó helyen is volnának. (mélyen a szakirodalomban)

De nem ott vannak. Pszichológiához nem értő emberek dobálóznak velük, hol egymásra, hol önmagukra. Néha veszettül irritáló! Már a sokadik alkalommal vág pofán a kérdésben említett szó. (pedig nem mindig engem érint, de akkor is idegesítő)

Minden ember vágyik néha magányra. Attól még senki sem lesz a fenti kategória. Van, hogy a társaság nem megfelelő az egyén számára, és amíg nem talál neki való közösséget, nem lesz kedve eljárni. A kedvencem, amikor valaki fáradt, beteg, túlhajszolt, vagy éppen gyászol, és rásütik, hogy biztosan egy begubózós ember! Van, akinek csendes hobbija van. Nem biztos, hogy azért választ nyugodt hobbit, mert nem szereti a társaságot, lehet ezer más oka is, hogy azt szereti csinálni, amit. Pl. gyöngyöt fűz, vagy olvas, vagy sakkozik (és az még ha úgy vesszük társasági dolog. )

Egyszer volt részem olyanban, hogy szórakozóhelyen találkoztam néhány kollégista társammal. Ledöbbentek, hogy én ott vagyok, mert hogy azt hitték én introvertált vagyok... azért, mert sokszor láttak órákon keresztül "stréberkedni". Mert olyasmit tanultam, ami nem kötelező, csak önszorgalomból érdekelt, és akkor biztosan én egy begubózós ember vagyok... Nem értem, tényleg. Kevés jelzőt utálok jobban, mint ezt a két szót.