Egy introvertált ember válhat extrovertálttá?

Ezek béna skatulyák, amiket mindenki olyan bátran benyel, mert "ez vagyok én", pedig csak a gyermekkori sikerekből fakad, hogy ki milyen lesz!

Van a környezetünkben egy kislány, akinek az apukája, és testvére sem igazán szép beszédű (valami agyi probléma van velük), de érthető amit mond, csak mivel gyerek, kevésbé sikeres a mondókája (10-ből 7x értjük), és mivel mindig rákérdezünk, hogy mit is szeretne (az apukája nagyon szépen megtanult beszélni, csak a nagymama mondta, hogy Ő is olyan volt), ezért ideges lesz a kislány, és inkább nem beszél. (alakuló introvertálság) Majd amikor olyan módszereket használunk, hogy nem kérdezünk vissza, hanem "alternatívát kérdezünk", amire eldöntendő választ adhat (nem ismételgeti magát), azóta teljesen békés, extrovertált lett.

A sikeres társadalmi visszacsatolások adnak külső lendületet az extrovertáltság felé, nem egy "vele született adottság".

És mindenki igényli a társas kapcsolatokat, csak valaki kevésbé fejezi ki, valaki meg üvölti, hogy "öleljetek meg".

Szerintem.

#2 Ez hülyeség. Legfeljebb te gondolod így.

Én mindig sikerember voltam, gyerekkoromtól évfolyamelső, versenyszereplő, színjátszókörös...

Egyik sikerem sem tett extrovertálttá. Fáraszt a huzamosabb társaság, és ezzel az introvertáltak többsége így van.

tinédzserkorban gondolom változhat, hiszen akkor sok minden változik. utána nem tudom, nagy trauma hatására?

amúgy az introveltáltság nem azt jelenti, hogy nem vágyik valaki társaságba, az antiszociálisság.

Az introvertáltság is meg az extrovertáltság is veleszületett tulajdonság, mint a szemszín, ezen változtatni nem lehet.

De az introvertált nem egyenlö a gátlásos, visszahúzódó emberrel, ez utóbbi tulajodnságok szerzettek.

Egy introvertált ember is lehet nyitott, sikeres, és egy extrovertált is lehet szerencsétlen, gátlásos alak - csak megfelelö körülmények, illetve (ön)nevelés kell kozzá.

Ez az egész introvertált duma csak egy takarószó a depressziós szociopatákra, hogy ők is normálisnak érezzék magukat. Már régen is azt mondták, hogy ők aztán az igazán értékes emberek, mert nem lehetett semmivel se csapatmunkára bírni őket, közösségekbe nem tudtak és nem is akartak rendesen beilleszkedni, de mégis kellett velük kezdeni valamit, mert a a polkorrekt légkör már nem engedte meg, hogy kimondják: menj el pszichoterápiára, mert szükséged van rá!

Akik viszont hajlandók voltak változtatni azok nagy eséllyel meg is gyógyultak, vagy pozitív eredményeket értek el.