Egy introvertált ember válhat extrovertálttá?

Tök igaza van mert az introvertáltról mindenki azt hiszi hogy igazi ötletbomba aki csak szereti a csendes közeget,közben meg ez a cimke megy mindenkire aki társaságkerülő.Igazi introvert az baromi kevés van csak a mindenféle patákkal keverik az emberek és ezért aggatják boldog-boldogtalanra.kicsit jobban hangzik azért az hogy visszahúzódó,mint szociopata nem?

És ez a tudatos félrediagnosztika azoka a sok kezeletlen embernek,jóvan fiam csak intorvertált vagy semmi bajod.Közben meg szenved a gyerek és azt hiszi ő a normális csak a többiek bunkók vele.Nagy szart.

Senki se igényli a társaságát egy kukának,munkahelyre se kell olyan aki képtelen összedolgozni a csapattal,nagyképű és azt hiszi több másoknál.

Ebből csak szakember tudja kihozni és nem azokra kell hallgatni akik szerint egy depis ember az csak introvertált.

A kérdező sem az csak szociális fóbiája van ami minden további nélkül kezelhető amnt végre felfogja ezt.

Kettes vagyok, és válaszolnék a reakcióra:

A siker nem egyenlő a társas vágyakozásra.

A siker lehet társadalmilag elfogadott / elismert, de ha Te nem érzed a közeget, ami tényleg a SAJÁT vágyaidat értékeli sikernek, akkor az nem "siker".

A saját (akár egyedi, akár beteg, akár perverz, akár unalmas, akár naív) világomban, a saját vágyaimmal megfűszerezve, ha találok egy közeget, aki azonos dinamikával, azonos rugalmassággal, azonos szinten van velem, akkor azoknak a közegére vágyok, mert hatékonyabb a cselekvés, ha többen csináljuk (ilyen az önkielégítés vs szex is).

Ha TÉNYLEG azt találod meg a másikban, ami kiegészít, vagy teljessé tesz, esetleg többé varázsolja az életed, azoknak a társasáságra VÁGYSZ. Ez törvény számomra (és lehet tévedek), de ha végre találok olyan hlüyét, mint én, akkor azt MEG AKAROM ÉLNI.

Vágyok, mint ahogy minden egészséges (és ez nem megalázó mondat akar lenni azokra, akik nem ilyenek, nem kell félre érteni) ember vágyik valamiféle szociális közegre, ahol élhet.

Szerintem.

13-as szépen leírtad.

Én is igénylem a társaságot, de nem minden áron. Ha olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik nem képviselik azokat az értékeket, mint én, akkor inkább maradok csendben és nyugodtan le lehet bolondozni. De nem fogok kis Pistával a fociról és kocsmázásról beszélgetni, meg Smalltalkozni, mert nekem erre nincs igényem. Nem akarom a fél világot meghódítani és nincs is szükségem rá, hogy mindenki körbe ugráljon és mindenkit körbe ugráljak. Ha pl. az élet lehetőséget ad arra, hogy munkahelyen olyanokkal hoz össze a sors, akikkel a kölcsönös szimpátia adott és lehet valamit kezdeni, akkor nagyon szívesen.

Egyébként meg nem értem, hogy némelyiknek mi baja van azzal, hogy vannak visszahúzódó és introvertált emberek.

Valaki sérelmezte, hogy "ötletbomba". Mi van, sérelem ért, hogy egy ilyen személyiség lepipált téged valamiben? Mert nagyon úgy érződik.

Na, most egy igen egyszerű példa: Középsuliban 4 év alatt MEG SE szólaltam, nem tettem magam, nem szerepeltem, háttérbe szorítottam magam mindig. 1-2 haverom volt, velük beszélgettem. Végül /eljött az időm - valamiben jó voltam és prezentáltam a tablónkat/ megkaptam, hogy a "meglepetések embere" vagyok. Nyílván, mert 32 főből 1 ember, ÉN ezt megcsináltam. Mert szerettem, a grafika volt az érdeklődésem, ERRŐL BESZÉLGETTEM VOLNA, ha lett volna kivel. De nem volt. Szóval attól, hogy valaki "különcebb" és másak az értékei, elvárásai és érdeklődése, ami talán az adott közegben SENKINÉL nem található meg, még nem szociopata. Ez teljesen abszurd.

Bár nem én vagyok akinek címezted, mégis hozzá szeretnék szólni:

Az most hogy jön ide, hogy nárcisztikus, vagy sem?

A megfelelő közeg megtalálására (vagy épp a meg-nem-találására) jó példát hozott. Az introvertáltság és a nem megfelelő közeg közti kapcsolatót jól szemlélteti szerintem.

Először is: nem létezik olyan, hogy valaki tisztán csak ez vagy az. Inkább egy skálát kell elképzelni, aholmindenki valahol a két végpont között van. Ebből fakadóan is nagyon sok ember ambivertált, azaz kb a skála közepén helyezkedik el. én pl olyan 60%-ban vagyok introvertált.

Aztán: ez a falyta beskatulyázás nem arról szól, hogy ki bezárkózó vagy ki a kicsapongó, hanem arról, hogy ki honnan szerzi az energiáit.

Tehát egy extrovertáltat a társaságban eltöltött cseverészős idő tölt fel, egy introvertáltat pedig az, ha a lelkitárs szintű barátaival lehet, vagy pedig csak saját magával.

Tehát egy extrovertáltnak mondott embernek is szüksége van néha egyedüllétre.

És végül: szükségletekként jelennek meg ezek. Pontosabban érzésként, amik a szükségleteinkre mutatnak.

Tehát a kérdező esetében: Neki/neked többnyire introvertált szükségleteid vannak. Ezeket érzéseid alapján könnyen felismered, szuper stratégiáid vannak a kielégítésükre is, és ez feltölt energiával, szinte boldog vagy. De mivel 30-40%-ban extrovertált vagy, tehát ilyen dolgokból is nyersz energiát, ezért ilyen szükségleteid is vannak. Nagyon jól ismered fel, hogy amikor régóta nem mozdultál ki társaságba, és magányt és a lehangoltságot érzel, az valószínűleg abból fakad, hogy benned most prioritást élvez a társaság iránti szükségleted. és mint kielégítetlen szükséglet, elvonja tőled az energiáidat. Akár depresszióva is taszíthat. Viszont amint kielégül ez a szükségleted, az energiát ad számodra, feldobódsz, és hamarosan egy másik szükséglet lép előtérbe. Olyan, amire a személyiségedhez illik.

Jaa, és kifelejtettem. Ez a tulajdonság közel van ahhoz, hogy velünk születettnek tekintsünk rá. de nagyon sokban meghatározó az első (2) életév is. Milyen viselkedésmintákat vesz át ez alatt a nevelőktől. aztán amikor már totyogós lesz a gyerek, akkor már szinte biztosan meg lehet mondani róla, hogy ő honnan szerzi az energiáit majd a későbbiekben is. Az introvertál mindig anyuci szoknyája mögé bújik, az extrovertált pedig 2 szomszéddal arrébb ismerkedik. És ez csak pár éves gyerek, talán még járni se tud.