Más is érzi magát napról napra optimistának aztán pesszimistának?

Nem.

Igen

Igen. Mielőtt végre elérném a céljaimat, beüt a ménkű mintegy szétfoszlatva az álmokat. Újra és újra.

Én még 1 napon belül is. Reggel full pesszimizmus, lényegében minden szar, aztán estére jobb színben látom a dolgokat.

Én már az ilyen érzelmi hullámzások helyett ott tartok, hogy amit érzek az vagy türelmetlenség(optimizmus helyett), azaz amikor már mindent megtettél a célért és várod a gyümölcsét, vagy kizárolag az időre számithatsz csak, pl elbírálás alatt, dontéshozatal előtt áll valami jogi ügyed amiért éveken át küzdöttél és milliokat kaszálsz vele, es Semmit nem tehetsz, csak vársz vársz határidőig es csak utána tudsz lépni, szoval ilyenek azért kicsit felőröltek már rendesen, vagy amiket még érzek(pesszimizmus helyett)beletörődes pl soha nem leszek egy pamela Anderson,vagy akármelyik kor ideálja, amig mindenki átnéz rajtam addig önelfogadás sincs soha, kizárolag csak probálok már együtt élni a negativ megváltoztarhatatlan dolgokkal. Korábban még szorakoztam is ezen, hogy annyira nem vesz észre senki hogy ha egy sztár lennék se tűnne nekik fel hogy az abc-ben előtte/mögötte állok. Volt amikor mezitláb mentem haza mert nem birtam a cipőt, alig mertem levenni, mindenkit figyeltem mikor hova néz, pásztáztam a szemeket és teljes komolysággal állithatom, hogy senkinek nem tűnt fel.

Sőt néha már szellemnek is hittem magam :) pláne amikor nekem jönnek, az jut eszembe rola hogy biztos át akart menni rajtam, de mivel nem tudott igy akkor mégsem vagyok az, max láthatatlan :D