Mit tegyek, hogy ne legyek ennyire bunkó?

Nem vagyok most otthon,úgyhogy 9-es,a te kérdéseidre később válaszolok.

10-es,válaszolok az egyik feltételezésedre:

Ez nem igaz,hogy állandóan a nővérem vigyáz a húgomra. Ő egyetemista,hónapokig nem volt otthon.De nemcsak akkor vigyáztam rá,mostanában is szoktam. Ezért húztam fel magam ennyire.Anya pedig nem dolgozik még a húgom miatt.

1."Alapjaraton ugy erzed hogy nem ismerik el amiket csinalsz? Kisebbitik? Jelentektelenitik? Hogy nem vagy eleg jo? Hogy nem vagy eleg stb?"

Igen,úgy érzem. Még suli időben volt gyakran veszekedés azzal kapcsolatban,hogy ha tanultam,az volt a baj,hogy nem segítettem;ha meg segítettem,akkor az,hogy nem tanultam. Ha kaptam egy 2-est akkor meg egyből az,hogy "Azért nem kéne megbukni.." Megjegyzem,nem vagyok rossz tanuló (2 négyesem van.)

2."A testvereid esetleg ugy erzed kioktatnak? Veluk milyen a viszonyod? Ha kioktatnak anyukadek ezt hagyjak? Lehet hogy a tesoiddal kulonbul bannak a szuleid es viselkednek, esetleg kiveteleznek es te fekete baranykent erzed magad? Ugy erzed nem ertenek meg?"

Egy idősebb testvérem van,a húgom még nem tud kioktatni :D De egyébként igen,a nővérem elég gyakran kioktat.

Nem rossz a viszonyom velük,de néha nagyon fel tud a nővérem azzal,hogy mindenbe beleszól. Korábban anya meg a nővérem mindig mondogatták,hogy apának én vagyok a "kiskedvence". Szintén nővérem régebbi szokása volt,hogy "bezzeg én ennyi idősen ezt-meg ezt csináltam" meg hogy vele nem volt ennyi baj,stb. Szerencsére erről már nagyjából leszokott. Nem érzem hogy jobban bánnának a testvéreimmel,de mivel én húzom fel magam először minden szituációban,és én kezdek el először ordibálni,ezért mindig mellé állnak. Ennek ellénére valóban fekete báránynak érzem magam. Személyiségileg nagyon sokmindenben különbözök a nővéremtől:pl. a türelmesebb típus,határozottabb,viszont gyakran beleszól olyan dolgokba,amihez abszolút nincs semmi köze.

A meg nem értés is igaz. Tavaly depresszió miatt 2 hétig kórházba voltam. Miután kiengedtek,nem igazán akarták megérteni,hogy az ilyen támogatások,hogy "ne legyek már ennyire pesszimista";"ne húzzam már fel magam mindenen";"másoknak sokkal rosszabb",stb. többet ártanak mint használnak. Anya egyáltalán nem tudta elviselni,hogy én utálok az érzelmeimről beszélni,ezért addig nem hagyott békén,amíg veszekedés nem lett a vége. Pedig ezt is elég sokszor megbeszéltem vele akkor (most már nincs ilyen). Értem,hogy segíteni akart,de számomra kínos ilyen dolgokról beszélni,tudtam hogy nem értenék meg,hogy mi a bajom. (ezt a pár sorral fentebb leírt reakciókból szűrtem le)

Bocsi,ha nagyon össze-vissza írtam,szólj,ha nem értesz valamit.

*ő türelmesebb típus

Azt nem nagyon fejtettem ki,amikor írtam,hogy apánknak én voltam a "kiskedvence". Nem mutatta egyébként nagyon ki,nekem konkrétan fel se tűnt volna,ha nem mondják. Igazából most se nagyon tudom miből kellett volna rájönnöm.