Mit tegyek, hogy ne legyek ennyire bunkó?

Kevés konkrétumot írtál. Pl. mivel idegesítenek fel, mit értesz bunkóság alatt a ronda beszéd és ordibálás mellett?

Meg kell tanulni a stresszt és a konfliktust kezelni. Az ordibálás verbális erőszak, erőszakhoz meg azok folyamodnak általában, akik tehetetlenek. Szóval ezen is változtatni kell. Szerintem egy kis önismeret és önbizalom, bizalomfejlesztés segíthet.

Eletkori sajatossag:) 16evesen en is ezt csinaltam.. annyira lobbanekony,ideges tipus voltam,hogy ajjaj. Mondjuk en tamadasnak vettem mindent a rajtam levo stressz miatt,es otthon ezzel vezettem le. Kinottem:) egyik naprol a masikra elmult,mert megtanultam kezelni meg kicsit nyugisabbra vettem az eletet.

24/N

Alapjaraton ugy erzed hogy nem ismerik el amiket csinalsz? Kisebbitik? Jelentektelenitik? Hogy nem vagy eleg jo? Hogy nem vagy eleg stb?

A testvereid esetleg ugy erzed kioktatnak? Veluk milyen a viszonyod? Ha kioktatnak anyukadek ezt hagyjak? Lehet hogy a tesoiddal kulonbul bannak a szuleid es viselkednek, esetleg kiveteleznek es te fekete baranykent erzed magad? Ugy erzed nem ertenek meg?

Nyilvan itt mas alap problemak is vannak. Egyebkent engem is baromira idegesitett amikor az ember pl tett valamit es aztan azt vagtak a fejehez hogy nem csinal semmit es hasonlok. Utaltam amikor bizonyos esetekben arra vartak hogy majd magamtol nekiugrok valaminek, nagy valoszinuseggel tudva levo volt hogy nem fogok mert nem jut eszembe aztan csak ordibaltak hogy miert nem?! Egyebkent most egy kamasznak sok minden nem jut eszebe, nem erdekli, mas a fontos stb.. de a szulo is csak generalja a konfliktust, mert egyszeruen meg kene csak Kerni es megcsinalja, es nem arra kene varnia hogy ugyse csinalja meg a gyerek, legalabb majd uvoltozhetek vele.

Annyira szanalmasnak tartom a szulok reszerol is ezt az erofitoktatast es hatalmaskodast, mar pedig o majd igy “megtanitja” hogy jusson eszedbe magadtol. Pedig csak pont hogy feszultseget gerjeszt. Mivel a gyereke vagy ismernie Kene milyen vagy, epp milyen eletszakaszban... egy 3 evestol se varunk el olyat amit nem tud megcsinalni, de mikor mar nagyobb a gyerek hirtelen minden elvaras ele van allitva mert tudnia kell.. persze, fel tud mosni es porszivozni es mindent mar de arra ugymond meg nem erett meg hogy ezt keres nelkul mint valami jo haziasszony megcsinalja. Mert meg Gyerek! Es ezt elfelejtik a szulok! Es aztan tenyleg ugy esnek az embernek mintha a vilag legnagyobb szemete es halatlan kolyke lenne. Elfelejtik hogy tinikent nekik minden maguktol eszukbe jutott? Hogy nem volt fontosabb mas nekik? Ilyenkor amugyis tombolnak a hormonok es egyeb mas dolgok is halmozodnak az ugymond hirtelen jott maximalis szuloi elvaraok melle.

Szerintem ez hibas hogy a szulo mar egybol mihelyt kamasz a gyereke 100%ig felnottnek tekinti es ugyanolyan szinten kezeli elvarasba mintha valami felnott, felelossegteljes haztartasbeli lenne. Mert nem az! A kamasz persze probalgatja a hatarait mert felnott akar lenni, meg lazad is persze de ez neki se konnyu, sokszor o se tudja mi merte hany meter, az ilyen ertelmetlen csaladi konfliktusok csak melyitik az ellenteteket es konfliktusokat aztan majd a szulo csodalkozik hogy nem tud semmit a gyerekerol, esetleg bajba keveredik stb..

miert van az hogy ennyire elharapoznak a dolgok a kamaszok es a szuleik kozott? Mert a szulo ugyanolyan “h***lye” kamassza valtozik vissza mint a gyereke. Mert majd o megmutatja csak azert is...Kinek kene peldat mutatnia? Kinek kene Felnottkent viselkednie? Kinek kene megeloznie a konfliktusokat egy egyszeru keressel? Mert sokszor csak ennyi lenne, nem a csodat varni? Vagy normalis beszeddel? Olyan nagy keres egy szulotol hogy megkerje a gyereket valamire ahelyett hogy pataliat csap mert keres nelkul nem csinalja meg ugyse? Es ezt tudja? Vagy masik hiba hogy egyik testver neveli a masikat, szamonker, beszol neki stb.. itt is kinek kellene a testveri viszonyt csiszolni? A szulonek! Nem lenne szabad megengedni hogy egyik testver a masikat regnalja, mert nem segiti a testver kapcsolatot, sot! De a szulo orul hogy valaki mas neveli a gyereket es valakivel partner.

En ezt mind hibasnak tartom! Es nagyreszt ahogy kezeli egy szulo a dolgokat bizony oriasi szarvashibakat kovetnek el!

Nehez egy kamasszal oke, de a szulovel se konnyu!

#2-es vagyok. Köszi a kiegészítő infókat, így már sokkal konkrétabb a dolog.

Én több oldalról is megközelíteném a dolgot, hiszen elég összetett régóta tartó problémáról van szó.

1. Stresszkezelés, belső feszültség. Ajánlom, hogy sportolj valamit. Fussál, vagy küzdősport, foci, tök mindegy, csak legyen valami sport, amivel levezeted a belső feszültséget, ami segít kikapcsolódni.

2. Azt látom, hogy bánt téged, hogy nem értenek meg, bár hozzáteszem, nem is nagyon könnyíted meg a dolgukat, bár ezt nem tudom. Esetleg kezdeményezz közös programokat, kirándulás, vagy akármi. Persze ebben a korban nem biztos, hogy a család társaságára vágyik egy kamasz, főleg, ha eddig ez valahogy nem volt túl erős. (Ez is csak tipp.)

3. Valahol megértem a nővéredet, neki is eléggé tele lehet a hócipője, hogy annyit kell vigyáznia a kistesóra, hogy a szülők állandóan lepasszolják neki, (mert gondolom, ők dolgoznak), ő meg nem tudja élni az életét. Anyám engem is állandóan lepasszolt 3 éves korom körül a nővéremnek, és ő nagyon pipa volt emiatt. Biztos jó lett volna, ha kevesebbszer passzolják le a gyereket, illetve igazságtalannak is érzi azt, hogy "folyton ő vigyáz rá", mert te bezárkózol, és ha kritizálnak, akkor jól megsértődsz, és szintén jól elvonulsz a probléma elől, tehát továbbra is neki kell állandóan a gyerekre vigyáznia. Ebből a megközelítésből érthető a zabossága, és az is, hogy a szüleid neki adnak igazat. Még akkor is, ha nem ez a teljes igazság, és neked is van igazságod.

4. Hatalmas kommunikációs probléma van köztetek, és mindenki erőszakosan próbálja kommunikálni a saját sérelmét, és nem figyeltek oda egymásra. Ha ezen nem kezd el változtatni valaki, akkor ez így marad, nem oldódik meg, és csak mélyül a probléma.

Tehát amiket javaslok:

1. sport

2. lehetőség, hogy kicsit megismerjenek, pl. beszélhetsz arról, hogy mi érdekel, pl. hobbi

3. a feladatok átlátható megosztása: érdemes megbeszélni a szülőkkel, hogy kinek mikor mi legyen a feladata. Pl. hetente összeül a család, és megosztjátok a feladatokat: szépen leírjátok, napi beosztásban, hogy kinek mi a feladata, beleértve a szülőket is. Ezt a táblázatot szépen kirakjátok valami központi helyre, pl. előszobába, vagy hűtőajtóra. Így remélhetőleg nem kell szólni, hogy legyen már meg, és nem is sérti ez a te önérzetedet sem. Mindenki látja, hogy mennyi munka a méltányos, látható, hogy te is dolgozol, és nem lehet rád mondani, hogy nem csinálsz semmit, és talán te is belátod - ha úgy van -, hogy a többiek mennyivel végeznek több vagy nehezebb munkát, így talán te is belátóbb leszel, megérted az ő sérelmüket, vagy éppen fordítva.

4. én valahogy azt is érzékelem, hogy magaddal is van gondod, de ezzel nem foglalkozol eléggé, elfojtod, és amikor jön valami nem is olyan hatalmas ügy, egy kis beszólás, máris robbansz, és nem biztos, hogy a jó irányban. Szóval szembe kéne nézned azzal, hogy mi is a gondod, és azt kezelni.

Én is azt javaslom, hogy próbálj külső segítséget igénybe venni. Iskolapszichológus, vagy kortárssegítő, telefonos lelkisegély-szolgálat (ingyen hívható általában vezetékesről tuti)...

Nem biztos, hogy azok az igazi barátok, jó tanácsadók, akik mindig csak bólogatnak, hogy igazad van, lehet, hogy az is fontos, hogy más szemszögből megismerd az adott helyzetet.

A visszaszurkálás éppen ezért nem megoldás, sőt, labdadobálás, de a feszültség ugyanúgy ott van köztetek.