Szerintetek velem van a baj vagy a "világgal"?

Egyfajta változás van a társadalomban: otthon valóban megy a tányércsapkodás, de a közösségi életben (értsd: munkahely, stb.), ott mintha azért akarnák az emberek elterjeszteni ezt a "pozitív életmód"-style-t, merthogy valahogyan túl kell élni a mindennapokat, és akkor inkább így, mint az állandó b+eléssel.

Társaságban egy mosoly, vagy a beszélgetés, érdeklődés, annyit jelent, hogy elfogadod a másikat, ezzel jelzed, hogy "barát" és nem "ellenség" vagy. Ha valahol csendes vagy, elvonulsz, azt úgy értékelhetik, hogy számodra nem megfelelő a környezet, nem érzed magad "biztonságban" adott helyen és helyzetben, ezért segíteni próbálnak azzal, hogy felvidítanak, ha nem érzed szüksègét akkor is. Van egy alap félelem az emberekben, ha azt látják valaki boldogtalan, feltételezik, hogy baj van, nem feltétlenül az emberrel, hanem a környezettel, aminek ők ugyanúgy részei, így jogos lehet az aggodalmuk. Az is egy dolog, hogy ilyen típus vagy, szeretsz gondolkodni, elmélkedni a világ dolgain, csakhát ez társaságban olyan, mintha a legjobb beszélgetőpartnert magadban találnád meg, ami hát... némilag sértő lehet a többiekre nézve.

Nincs semmi baj veled sok embernek bejön ha csendes és nem a füléig ér a szája minden másodpercben

Hm, az is lehet, hogy azt hiszik, hogy folyton szomorú vagy, és csak segíteni szeretnének.