Elköltöznétek külföldre vagy itt keresnétek munkát, gondolván, hogy rátok talál a szerelem?

Lépj ... magaddal törődj .Már egy évtizted telt el lassan ..ha egymás mellett lenne a helyetek,már együtt lennétek ! Menj külföldre ..próbáld meg lehet ott jön szembe az IGAZI ,nem hinném ,hogy megbánod .Én is külföldön élek már a családommal .. sokkal jobb :-) .

Tudja egyáltalán, hogy vonzódsz hozzá?

Ahogy látom esetedben egyből két nehéz problémáról is szó van és ezeket nem tudod különválasztani egymástól. Az egyik ugye a munka és a megélhetés kérdése, a másik pedig a szerelem, a párválasztás. Tényleg nem könnyű talány egyik sem, de szerintem helyes, ha kezdetben különválasztod ezt a két dolgot, és külön-külön próbálod előlről végiggondolni mindkettőt. Elmenni külföldre dolgozni, tapasztalatot szerezni és aztán hazajönni nem rossz, de arra nagyon komolyan fel kell készülni anyagilag és nyelvtudással is, ha csak nem akarod úgy végezni mint nagyon sokan. Sajnos aki nem elég félkészült gyakran akár komoly végzettséggel is a mosogatóvályú vagy a felmosófa mögött találja magát, vagy akár egy gyárban embertelen robotmunkán amire itthon is korlátlan mennyiségben van lehetőség. Szóval ha nem vagy hozzá elég felkészült, akkor nem biztos, hogy sokkal jobban jársz, mintha itthon próbáltad volna feltalálni magadat. A másik kérdés a férfi dolog, ami egy kudarc és csalódás az életedben, mert nem Te kellettél neki. Fura, de ez mindenkivel ugyanúgy előfordul egyszer. Pontosan olyan mint a biciklibaleset, aki biciklizik az egyszer teljesen biztosan el fog esni még akkor is, ha neki a világon a legkiválóbb az egyensúlyérzéke. Úgy tűnik itt valami komoly és mély szerelemről lehetett szó régebben, de talán lassacskán már túlteszed rajta magad. Habár férfi vagyok, ebbe a hibába én is beleestem, olyanba lettem szerelmes akit én egyáltalán nem érdekekeltem; nem is ismertem, de sokat fantáziáltam róla, ez miatt pedig éveken keresztül elzártam magam a külvilágtól. Odakint pedig lehet tényleg megismerhettem volna az igazit, azt aki valóban vonzalmat érez irántam és nem csak képzelem. Nekem sokáig hasonló volt a helyzetem mint Neked, de mostmár beláttam, hogy aki nem foglalkozik velem, azt gyorsan el kell felejteni és ha nem nyitok a külvilág felé akkor azzal kizárólag magamnak teszek rosszat. Nem tudok konkrét receptet felírom a problémáidra, de szerintem az a legjobb ha először is most egy picit megpróbálod kifújni magad, erre pl. nagyon jó lehet akár egy kirándulás egyedül, ami nekem általában be szokott válni. Mivel egyedül vagyok, mással nem is nagyon tudnék kirándulni, lemondani viszont nem akarok róla így sem. :-) Olyankor egy kicsit környezetváltozást élsz át, továbbá nem kell a megszokott mindennapi dolgokra koncentrálni, ami miatt lesz időd egy többet gondolkodni saját magadról. Nekem pl. a Balaton erre a célra nagyon bevált, elmegyek akár egy napra is vonattal és a parton ülök vagy belemegyek a vízbe, begyalogolok ameddig éppen az aktuális rövidnadrágom engedi... Na ott aztán van időd elmélkedni bármiről ameddig fejbe nem talál egy nyaraló kisgyerek Peppa malac alakú úszógumija. :-) Tök jó ha kitűzöd magad elé célnak, hogy most aztán előlről a végéig átgondolsz mindent, közben pedig megpróbálod kitalálni a lehetséges megoldásokat. Tudom hogy ez most úgy hangzik mint valami gnosztikus lelkiatya tanácsa, de aki nagyon szeretne valamit annak mindennel meg kell próbálkoznia hátha valami majd beválik a sok sikertelen kísértet közül. A szolipszizmus rendkívül szórakoztató, de valljuk be nem igazán sok köze van a valósághoz. Ahhoz hogy élni tudj ki kell lépni az életbe, ez viszont kockázatokkal és megerőltetésekkel jár. De be kell vállalni ha nem akarsz a fotelban megöregedni...

Azért a tudtára adhatod, és még így is elmehetsz külföldre, de legalább tudja.