Szerintetek nagyon bosszúálló típus vagyok?

Próbálom elengedni a dolgokat legtöbbször, és ha valami jogos, nem veszem fel.

De nemrég tettem valamit, ami szerintem nem volt túlzás, viszont az egyik ismerősöm szerint nem is vagyok normális, hogy ilyen mélységekbe elmegyek.

Szóval, a pályamunkámat írtam, 2 évig, mivel nagyon nagyon sok adatot ki kellett hozzá gyűjteni. Mindeközben a témavezetőmtől nulla segítséget kaptam bármihez. Nem panaszkodom, megcsináltam. Vannak kevésbé ráérős vezetők, ennyi belefér-gondoltam. Viszont ahogy közeledett a leadási határidő, egyáltalán nem aktivizálta magát, hogy az ő részéről is leadható legyen. Mikor pedig elkezdtem noszogatni, hogy azért dobjuk már össze, megmondta, hogy ne is álmodjak róla, hogy ő sietni fog a kedvemért. (6 hetünk volt rá összesen, mások 1,5-2 hét alatt csinálták véglegesre a saját vezetőjükkel). Ezért majdnem egy fél évet csúsztam a következő államvizsgáig. Nem volt keresetem, diákmunkát vállaltam, fizetnem kellett bukott kreditekért és a félévért, hátrébb kellett tolnom interjúkat és le is csúsztam állásajánlatokról. Ugyanakkor fél évig nem tudtam semmi igazán értelmeset kezdeni magammal.

Közben befejeztem a munkát, ha lehetséges, még kevesebb segítséggel. Magántanárokat kellett keresnem, szintén a saját pénzemen.

Miután megvolt a védés, a vezetőm megkeresett, hogy küldjem át neki a kigyűjtött adatokat, rendszerbe szedett táblázatokat, grafikonokat stb., mivel ezek hasznosak lennének nekik a továbbiakban. Tehát több száz óra és jópár tízezer forint munkáját, amiért még szenvedtem pluszban egy nagyot. Ezt normális esetben a diák természetesen minden további nélkül küldi. De hát az én esetem minden volt, csak nem normális.

Így hát elküldtem neki a fájlokat, de korruptáltam a kódot. Mikor megkeresett, hogy valami gebasz van, mondtam neki, hogy sorry, megsérülhettek a fájlok valahol, viszont szívás, mert a saját gépemen már mindenhonnan kitöröltem őket. Magyarul nem nyert a 2 évi munkámból szinte semmit.

Hát mit ne mondjak, tajtékzott, de nem hatott meg.

Az ismerősöm szerint nagyon narcisztikus vagyok és túlságosan átjár a bosszú. Én ezt azonban nem így látom. Mindig csak olyankor érzek késztetést a kölcsön visszaadására, és csak olyan mértékben, amennyire az helyénvaló. Pl. sokszor buktam meg vizsgákon, kb. egyszer sem haragudtam a tanárra, mert javarészt azért volt, mert én nem tanultam.

Plusz szerintem a bosszú inkább egy aktív dolog. Én csak passzívan nem adtam neki meg, amit akart, cserébe az ő passzivitásáért, a cserekereskedelem ősi szabályai szerint.

Mi a ti véleményetek az esetről?