Az emberek többsége tényleg "lefelé" szeret barátkozni?
Egész eddigi életemben ezt láttam, szerintem az irigységből fakad. A gimiben a jó tanuló inkább egy rosszabb tanulóval barátkozott, még ha nem is volt köztük sok közös pont, akkor is. A hozzá hasonló jó tanulót konkurensnek, versenytársnak látta. Birizgálta a csőrét, hogy valaki ugyanolyan, vagy jobb lehet nála, a háta mögött fúrta. De igaz ez fordítva is. Az egyetemen a legjobb társasága a legrosszabb tanulóknak volt, akiket anyuci nyomott be az egyetemre, hogy a csemetéje kezdjen magával bármit, csak ne üljön otthon... céltalan, elzüllött fiatalok voltak. De a köreikbe normálisabbként nem lehetett bekerülni, én próbáltam, az elején beletört a bicskám, "túl rendes" voltam közéjük. Aztán elkerültem diplomásként egy betanított munkás közösségbe, külföldön egy csomó magyar közé. Ott is bármennyire törtem magam, sem engem, sem a szintén diplomás páromat alig akartak befogadni, valójában jóban voltunk mindenkivel, de az igazi barátságok mégis a hasonló tanultsági és anyagi helyzetben lévők közt alakultak ki. Velünk mindig csak bizonyos távolságot tartva beszélgettek, ismerkedtek, és gyakran emlegették páran, hogy "bezzeg nektek jól megy" (kicsit jobban osztottuk be a pénzt, mint ők, így láthatóan jobban éltünk).
Majd nemrég elkerültünk egy új lakóközösségbe, ahol sok a korunkbeli. Mi időközben elég nagyot léptünk a képzeletbeli ranglétrán, főleg a párom karrierje jött be, jól keres, mindenünk megvan. De itt is, bármennyire törjük magunkat... ha odamegyek a betanított munkás, szegény szomszédhoz ismerkedni, mert mint ember szimpatikus lenne, hamar leráz és ő sosem kérdez vissza, max. mosolyogva köszön (és inkább barátkozik a szintén szegényebbekkel), viszont ha odamegyek egy hozzánk hasonló jómódban élő fiatalhoz, ő legközelebb is beszélgetni fog velem. Már előre félek, új autót akarunk venni (sosem fogom mutogatni, nem vagyok az a fajta), de hány ember fog minket ezért megint "elhagyni", többet nem keresni minket. A párom legjobbnak tartott barátja azóta soha nem keresi őt, nem akar találkozni vele, mióta a párom hirtelen betanított munkásból rengeteg tanulás árán jó diplomás pozícióba lépett elő. Pedig soha nem nagyozott vele, alig akart róla beszélni, nagyon szerény ember. Mégis szemet szúr egyeseknek. Az én barátnőm meg azóta tűnt el, mióta elmondtam neki, hogy lakást fogunk venni... ledöbbent, azóta pedig nem nagyon keres. Mindketten inkább barátkoznak hozzájuk hasonlókkal, akik huszas éveik második felében, még szülői támogatással is, sokan még osztrák fizetésből is csak kínlódnak. Gondolom birizgáljuk a csőrüket, aminek pl múltkor az egyik szomszéd hangot is adott (megint a "bezzeg nektek jól megy").
Tényleg sosem fogunk tudni barátkozni, csak olyanokkal, akik hasonlóan jómódúak vagy gazdagabbak, mint mi? Különben a nálunk szegényebb mindig azt fogja érezni, hogy "bezzeg nekünk...", és versenytásat látva belénk utálni fog minket, amiért mi valamit jobban csináltunk? Tényleg ez kell, hogy barátságokat meghatározzon? Hogy ne lehessen a barátra féltékenynek lenni? Eskü, hogy sosem nagyoztunk semmivel, csak leírtam itt.
Akin meg azt látom, hogy mégis tanultabbal vagy gazdagabbal barátkozik, az meg általában kihasználja a társadalmi ranglétrán feljebb lévőt. Kölcsön kéreget, kocsikáztatja magát, munkát akar szereztetni...
Nem tudom nekem is volt egy ilyen ismin
M csak neki a férje keresett jól. Nem igazán érdeklődött az állítólagos barátai után mindig csak a saját gondját mondta pedig nem is volt igazán nagy probléma. Én diplomás voltam és nem lehetett vele beszélni politikáról vallásokról spirituális dolgokról mégis ő felőbbrendűnek érezte magát és ez nagyon átjött. Pedig hiába én anyagilag rosszul állok hiszek abban, hogy inkább az emberek lelke a lényeg nem a pénze. Nem az a baj, hogy megérzik, hogy te nenézed őkez vagy csak a saját gondjaidat mondod nem hiszem, hogy mindenki irígy lenne rád.
válasza:Szerintem is eltúlzod. Talán csak nem vagytok annyira kellemes/érdekes emberek, vagy rossz a kommunikációtok, és ezért nem barátkoznak veletek. Az embernek eszébe se jut, hogy hierarchia lenne köztünk, és hogy kevesebb a másik, csak mert még nincs jelzáloghitele. Biztos nem ti vagytok a leggazdagabbbak a városban, pláne, ha tele vagytok hitellel. Talán csak találnátok olyan embereket, akik szerint méltók vagytok egymásra? Már ha tényleg ez számít. El nem tudom képzelni, miért akkora nagy szám, ha két ember összehoz egy hitellel alaposan megterhelt lakást.
Egyik legjobb barátnőméknek hitelmentes lakásai, házai vannak a fővárosban, és azon belül sem akárhol, de eszembe sem jutott még, hogy ő ezért több nálam, és lefogadom, hogy neki sem.
Ilyen hozzáállást a környezetemben sosem tapasztaltam, komolyan mondom. Az persze gondolom, hogy létező dolog, hogy a hatalmas mágnások leginkább egymással barátkoznak, de egy kocsi meg egy hitellel terhelt lakás hidd el, hogy nem akkora szám.menj ki az utcára, és számold meg, hány kocsit, hány lakást látsz a környékeden. Na hát kb. ennyien vagytok, akiknek erre telik.
Azt már jobban el tudom képzelni, hogy a hasonló iskolázottságú emberek inkább egymással barátkoznak, nyilván könnyebb a kommunikáció köztük, stb. Ismertem sok gyári munkást korábban, hát nemigen volt egymásnak mit mondanunk, más volt fontos, stb. De diplomások között is érzem ezt. Akinek más a fontos, azzal nehezebben értek szót, viszont diplomások között könnyebben találok olyat, akivel hasonló a gondolkodásunk, és leginkább ez az, ami számít.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!